Found 847 Results for: Kos

• Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe? (Jeremiás könyve 17, 9)

• Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja. (Jeremiás könyve 18, 16)

• De te, Uram, jól ismered minden ellenem szõtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elõl! Vesztüket tartsd szem elõtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük! (Jeremiás könyve 18, 23)

• Aztán - így szól az Úr - majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztõl, a kardtól és az éhínségtõl, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe - mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom õket, akik életükre törnek. S õ kardélre hányja õket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve." (Jeremiás könyve 21, 7)

• Igen, rád török, síkság kõszirtjének lakója - mondja az Úr. Rátok török, akik így beszéltek: Ki merne megtámadni minket, és ki tudna behatolni házainkba? (Jeremiás könyve 21, 13)

• Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét - mondja az Úr." (Jeremiás könyve 23, 12)

• Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érõ gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha." (Jeremiás könyve 23, 40)

• Az Úr a következõ látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma elõtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálembõl fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda fõembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba. (Jeremiás könyve 24, 1)

• Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érõ füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen. (Jeremiás könyve 24, 2)

• Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok. (Jeremiás könyve 25, 34)

• El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az õrség udvarába, és ezt mondta: "Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsõsorban téged illet a jog, hogy megvedd." Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt. (Jeremiás könyve 32, 8)

• Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tõle: Mi történt? (Jeremiás könyve 48, 19)