Found 1158 Results for: Király
Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. (Krónikák II. könyve 1, 14)
A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elõ a síkságon. (Krónikák II. könyve 1, 15)
Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden mûvét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta: (Krónikák II. könyve 4, 11)
végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király mûvésze készítette az Úr temploma számára. (Krónikák II. könyve 4, 16)
A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette õket a király agyagból készített öntõformákban. (Krónikák II. könyve 4, 17)
Mindezekbõl az eszközökbõl annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba. (Krónikák II. könyve 4, 18)
Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában. (Krónikák II. könyve 5, 1)
Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyûlt a láda elõtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett õket. (Krónikák II. könyve 5, 6)
Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -, (Krónikák II. könyve 6, 3)
Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak. (Krónikák II. könyve 7, 4)
Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát. (Krónikák II. könyve 7, 5)
Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsõítõ énekeit adták elõ, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is. (Krónikák II. könyve 7, 6)
