Found 2903 Results for: Isten és Ember
Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak. (Sámuel II. könyve 15, 29)
Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségbõl, amelybõl Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, (Sámuel II. könyve 16, 5)
Így hangzottak Simi átkai: "Ki innét, ki, te vérengzõ, elvetemült ember! (Sámuel II. könyve 16, 7)
Aztán így folytatta Husai: "Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezõn, amelytõl elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenõt tartsanak. (Sámuel II. könyve 17, 8)
Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 22)
Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. (Sámuel II. könyve 18, 7)
Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: "Láttam Absalomot - mondta -, egy tölgyfán lógott." (Sámuel II. könyve 18, 10)
De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!" (Sámuel II. könyve 18, 12)
odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték. (Sámuel II. könyve 18, 15)
Dávid a két kapu között ült. Az õrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. (Sámuel II. könyve 18, 24)
Az õrszem újra jelentette: "Úgy látom, az elsõ úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut." A király visszaszólt: "Az derék ember, biztosan jó hírrel jön." (Sámuel II. könyve 18, 27)
Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért." (Sámuel II. könyve 19, 8)
