Found 6746 Results for: Hogy
Az egyik legelõkelõbb írástudót, Eleazárt, ezt az elõrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejû férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst. (Makkabeusok II. könyve 6, 18)
Önként lépett a kínpadra, de elõbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet. (Makkabeusok II. könyve 6, 20)
De õ korához, hajlott korának megfelelõ tekintélyéhez, munkában megõszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentõl szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba. (Makkabeusok II. könyve 6, 23)
"Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendõs Eleazár pogány lett. (Makkabeusok II. könyve 6, 24)
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl." (Makkabeusok II. könyve 6, 30)
Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta õket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték õket. (Makkabeusok II. könyve 7, 1)
Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tõlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk." (Makkabeusok II. könyve 7, 2)
Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyõket és az üstöket tegyék a tûzre. (Makkabeusok II. könyve 7, 3)
Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejérõl a bõrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük. (Makkabeusok II. könyve 7, 4)
Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tûzre, és süssék meg a serpenyõben. Míg a serpenyõbõl egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hõsiesen haljanak meg. Így beszéltek: (Makkabeusok II. könyve 7, 5)
Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?" (Makkabeusok II. könyve 7, 7)
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre." (Makkabeusok II. könyve 7, 14)
