Found 6746 Results for: Hogy
Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. (Jób könyve 2, 11)
Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma. (Jób könyve 2, 13)
Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! (Jób könyve 3, 9)
Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? (Jób könyve 3, 11)
Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlõk, hogy szopjam õket? (Jób könyve 3, 12)
Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütõdsz, hogy terád is rád került a sor? (Jób könyve 4, 5)
Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára. (Jób könyve 5, 3)
Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát. (Jób könyve 6, 10)
De hol vegyek erõt végsõ kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam? (Jób könyve 6, 11)
Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam. (Jób könyve 6, 24)
Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törõdj vele. (Jób könyve 7, 17)
Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz idõt, hogy nyálam lenyeljem. (Jób könyve 7, 19)
