Found 6746 Results for: Hogy
Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk." (Királyok II. könyve 7, 4)
Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki. (Királyok II. könyve 7, 5)
Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: "Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerûen támadjanak meg bennünket." (Királyok II. könyve 7, 6)
Ezért alkonyatkor szedték magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket. (Királyok II. könyve 7, 7)
A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba." (Királyok II. könyve 7, 12)
A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy õrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. (Királyok II. könyve 7, 17)
Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?" Ez így válaszolt: "Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!" (Királyok II. könyve 7, 19)
A hét év eltelte után az asszony hazatért a filiszteusok földjérõl, és elment a királyhoz, hogy háza és földje ügyében hozzá folyamodjék. (Királyok II. könyve 8, 3)
S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: "Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette." (Királyok II. könyve 8, 5)
A király tehát megkérdezte az asszonytól, s õ el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: "Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig." (Királyok II. könyve 8, 6)
Elizeus azt válaszolta: "Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal." (Királyok II. könyve 8, 10)
Hazael megkérdezte: "Miért könnyezik az én uram?" Így felelt: "Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerõsített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemõket és a várandós anyákat kettévágod." (Királyok II. könyve 8, 12)
