Found 6746 Results for: Hogy
Jonatán ezt felelte: "Dávid hirtelen engedélyt kért tõlem, hogy elmehessen Betlehembe. (Sámuel I. könyve 20, 28)
Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!" (Sámuel I. könyve 20, 29)
Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. (Sámuel I. könyve 20, 33)
Dávid így válaszolt Achimelech papnak: "A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. (Sámuel I. könyve 21, 3)
Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elõl, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették. (Sámuel I. könyve 21, 7)
Ezért eszelõsnek színlelte magát elõttük, és úgy viselkedett a kezük közt, mint egy õrjöngõ. Dobolt a kapuszárnyakon, s hagyta, hogy a nyála szakállába folyjon. (Sámuel I. könyve 21, 14)
Erre Achis azt mondta szolgáinak: "Nem látjátok, hogy ez az ember eszelõs? Miért hozzátok hát elém? (Sámuel I. könyve 21, 15)
Tán híjával vagyok az eszelõsöknek, hogy ide hozzátok nekem, csak hogy terhemre legyen a bolondságaival? Vagy be akar tán térni a házamba?" (Sámuel I. könyve 21, 16)
Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek." (Sámuel I. könyve 22, 3)
Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -, (Sámuel I. könyve 22, 6)
hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog." (Sámuel I. könyve 22, 8)
Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni. (Sámuel I. könyve 22, 17)
