Found 1494 Results for: Gad

  • és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem, gazdagon megáldalak. (Teremtés könyve 22, 16)

  • "Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten fõembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tõled a sírját, hogy oda temesd halottaidat". (Teremtés könyve 23, 6)

  • és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: "Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tõlem, hogy eltemethessem ott halottaimat." (Teremtés könyve 23, 13)

  • Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedõk körében járja. (Teremtés könyve 23, 16)

  • Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Errõl fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. (Teremtés könyve 24, 14)

  • Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról. (Teremtés könyve 27, 40)

  • Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: "Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. (Teremtés könyve 28, 1)

  • Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! (Teremtés könyve 28, 2)

  • Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, (Teremtés könyve 28, 20)

  • Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: "Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tõled a gyermekáldást?" (Teremtés könyve 30, 2)

  • Lea erre így szólt: "Szerencse föl!" - és Gádnak nevezte. (Teremtés könyve 30, 11)

  • Azután folytatta: "Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked." (Teremtés könyve 30, 28)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina