Found 5961 Results for: Fel
Te teremtetted Ádámot, és hûséges segítõül mellé adtad a feleségét, Évát. Tõlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítõtársat. (Tóbiás könyve 8, 6)
Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét (Tóbiás könyve 8, 11)
Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdõdött a készülõdés. (Tóbiás könyve 8, 19)
Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!" (Tóbiás könyve 8, 21)
Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. (Tóbiás könyve 9, 5)
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását." (Tóbiás könyve 9, 6)
Anna, a felesége azt mondta: "Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben." Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta: (Tóbiás könyve 10, 4)
Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat. (Tóbiás könyve 10, 10)
Aztán békében útra bocsátotta õket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielõtt meghalok." (Tóbiás könyve 10, 11)
Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!" (Tóbiás könyve 10, 13)
Menjünk elõre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön." (Tóbiás könyve 11, 3)
Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. (Tóbiás könyve 11, 15)
