Found 9275 Results for: Egy
A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehembõl elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. (Rut könyve 1, 1)
Azok moábita nõt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. (Rut könyve 1, 4)
Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjérõl, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. (Rut könyve 1, 6)
Noémi azt mondta a két menyének: "Menjetek, és mindegyitek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem. (Rut könyve 1, 8)
Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok." Ezzel megcsókolta õket. De õk hangosan zokogtak, (Rut könyve 1, 9)
és azt felelték: "Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!" (Rut könyve 1, 10)
De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. (Rut könyve 1, 16)
Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól." (Rut könyve 1, 17)
Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták. (Rut könyve 2, 1)
Boász akkor jött ki Betlehembõl. Megszólította az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" - felelték. (Rut könyve 2, 4)
"Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülõföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelõtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelõtt. (Rut könyve 2, 11)
Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebbõl a kenyérbõl és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belõle. (Rut könyve 2, 14)
