Found 1187 Results for: Dom

  • Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: (Teremtés könyve 14, 8)

  • Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak. (Teremtés könyve 14, 10)

  • Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak. (Teremtés könyve 14, 11)

  • Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Õ ugyanis Szodomában lakott. (Teremtés könyve 14, 12)

  • Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levõ királyok fölött aratott gyõzelembõl visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). (Teremtés könyve 14, 17)

  • Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak." (Teremtés könyve 14, 21)

  • Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. (Teremtés könyve 14, 22)

  • Õ így válaszolt: "Uram, Istenem, mibõl tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?" (Teremtés könyve 15, 8)

  • Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: "Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig: (Teremtés könyve 15, 18)

  • Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek." (Teremtés könyve 17, 8)

  • Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tõle." (Teremtés könyve 17, 16)

  • De Izmaelt illetõen is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. (Teremtés könyve 17, 20)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina