Found 914 Results for: David és Saul Könyve

• Így szólt hozzá Saul: "Kinek a fia vagy, fiatalember?" "Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehembõl" - válaszolta Dávid. (Sámuel I. könyve 17, 58)

• Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. (Sámuel I. könyve 18, 1)

• Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. (Sámuel I. könyve 18, 2)

• Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is. (Sámuel I. könyve 18, 5)

• A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)

• És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 18, 7)

• Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!" (Sámuel I. könyve 18, 8)

• Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. (Sámuel I. könyve 18, 9)

• Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. (Sámuel I. könyve 18, 10)

• Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért elõle. (Sámuel I. könyve 18, 11)

• Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. (Sámuel I. könyve 18, 12)

• Saul ezért eltávolította a környezetébõl. Megtette egy ezer emberbõl álló csapat parancsnokává, õ vonult ki a nép élén. (Sámuel I. könyve 18, 13)