Found 714 Results for: Dávid ígérete
És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. (Sámuel I. könyve 24, 8)
Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: "Uram királyom!" Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. (Sámuel I. könyve 24, 9)
Aztán így szólt Dávid Saulhoz: "Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török? (Sámuel I. könyve 24, 10)
Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni. (Sámuel I. könyve 24, 17)
Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre. (Sámuel I. könyve 24, 23)
Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 25, 1)
Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. (Sámuel I. könyve 25, 4)
Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak. (Sámuel I. könyve 25, 9)
Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. (Sámuel I. könyve 25, 10)
Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak. (Sámuel I. könyve 25, 12)
Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. (Sámuel I. könyve 25, 13)
Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de õ rájuk támadt, (Sámuel I. könyve 25, 14)
