Found 1552 Results for: Akkor
Naamán ezért így szólt: "Ha nem, akkor adjatok szolgádnak egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égõ- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak. (Királyok II. könyve 5, 17)
Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kinyújtotta hát a kezét és kivette. (Királyok II. könyve 6, 7)
A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?" Elizeus azt felelte rá: "Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!" (Királyok II. könyve 7, 2)
Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk." (Királyok II. könyve 7, 4)
Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bûnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!" (Királyok II. könyve 7, 9)
A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy õrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. (Királyok II. könyve 7, 17)
Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?" Ez így válaszolt: "Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!" (Királyok II. könyve 7, 19)
Akkor Jorám megtért atyáihoz, s atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Achaszja lett helyette a király. (Királyok II. könyve 8, 24)
Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt. (Királyok II. könyve 8, 29)
Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: "Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: (Királyok II. könyve 9, 25)
Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: "Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!" (Királyok II. könyve 9, 34)
Erre nagy félelem kerítette õket hatalmába. Így beszéltek: "Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?" (Királyok II. könyve 10, 4)
