Found 5395 Results for: Aki
Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettõl az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba. (Sámuel I. könyve 2, 20)
Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem elõtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tõlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri. (Sámuel I. könyve 2, 30)
S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén. (Sámuel I. könyve 2, 33)
Hûséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe elõtt fog majd járni. (Sámuel I. könyve 2, 35)
Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul elõtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tõle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem." (Sámuel I. könyve 2, 36)
Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén. (Sámuel I. könyve 3, 9)
Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tõle. (Sámuel I. könyve 3, 11)
A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát. (Sámuel I. könyve 4, 4)
Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. (Sámuel I. könyve 4, 8)
Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére. (Sámuel I. könyve 5, 5)
Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt. (Sámuel I. könyve 5, 12)
Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk." (Sámuel I. könyve 6, 9)
