Found 25068 Results for: És
Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. (Jób könyve 36, 26)
Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor esõ esik, az õ áradata, (Jób könyve 36, 27)
Ki tudná felfogni felhõi méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? (Jób könyve 36, 29)
Kiteríti a felhõt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. (Jób könyve 36, 30)
A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. (Jób könyve 36, 32)
Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart. (Jób könyve 36, 33)
Hallgassátok dörgõ hangját figyelemmel, a dübörgést, amely elõtör szájából! (Jób könyve 37, 2)
Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig. (Jób könyve 37, 3)
Õ mondja a hónak: "Essél le a földre!" És az esõnek is: "Zúduljatok le rá!" (Jób könyve 37, 6)
Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvõhelyén meghúzza magát. (Jób könyve 37, 8)
A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idõ tör be. (Jób könyve 37, 9)
Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre. (Jób könyve 37, 10)