Found 25068 Results for: És
Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat. (Judit könyve 8, 25)
Mert amint õket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek." (Judit könyve 8, 27)
Uzija így válaszolt neki: "Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit. (Judit könyve 8, 28)
Nem ma vált elõször bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát. (Judit könyve 8, 29)
De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg. (Judit könyve 8, 30)
Mivel azonban istenfélõ asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesõt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el." (Judit könyve 8, 31)
Uzija és az elöljárók azt mondták neki: "Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon elõtted ellenségeink megbüntetésére." (Judit könyve 8, 35)
Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklõruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: (Judit könyve 9, 1)
"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szûznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. (Judit könyve 9, 2)
Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hûtlenség, vérfürdõvé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt. (Judit könyve 9, 3)
Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet! (Judit könyve 9, 4)
A te mûved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövõben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövõt, s azt történt, amit te akartál. (Judit könyve 9, 5)