Found 25068 Results for: És
Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetõrõl, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?" (Királyok II. könyve 1, 2)
Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tõlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? (Királyok II. könyve 1, 3)
Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment. (Királyok II. könyve 1, 4)
Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." (Királyok II. könyve 1, 6)
Megkérdezte tõlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?" (Királyok II. könyve 1, 7)
"Szõrruha volt rajta, a derekán pedig bõröv" - felelték. Erre megjegyezte: "Illés volt, a tisbei." (Királyok II. könyve 1, 8)
Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tûz csapott le az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 10)
A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 11)
Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 12)
Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. (Királyok II. könyve 1, 13)
Mert tûz szállt alá az égbõl, és elpusztította az elsõ két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!" (Királyok II. könyve 1, 14)
Az Úr angyala azt mondja Illésnek: "Menj le vele, ne félj tõle." Erre fölállt, bement vele a királyhoz, (Királyok II. könyve 1, 15)
