Jó, 29

1. Jó continuou seu discurso nestes termos:

1. Jób folytatta beszédét és így szólt:

2. “Quem me dera tornar-me tal como antes, como nos dias em que Deus me protegia,

2. Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?

3. quando a sua lâmpada luzia sobre a minha cabeça e à sua luz me guiava nas trevas!

3. Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.

4. Tal como era nos dias de meu outono, quando Deus velava como um amigo sobre minha tenda!

4. Bárcsak újra látnám õszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.

5. Quando o Todo-poderoso estava ainda comigo e os meus filhos, em volta de mim!

5. Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.

6. Quando os meus pés se banhavam no creme e o rochedo em mim derramava ondas de azeite.

6. Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.

7. Quando saía para ir à porta da cidade e me assentava na praça pública.

7. Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;

8. Viam-me os jovens e se escondiam e os velhos levantavam-se e ficavam de pé.

8. mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.

9. Os chefes interrompiam suas conversas e punham a mão sobre a boca.

9. A fõemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.

10. Calava-se a voz dos príncipes e sua língua se colava ao céu da boca.

10. Az elõkelõk is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.

11. Quem me ouvia me felicitava, quem me via dava testemunho de mim.*

11. A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:

12. Livrava o pobre que pedia socorro e o órfão, que não tinha apoio.

12. hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.

13. A bênção do moribundo vinha sobre mim e eu alegrava o coração da viúva.

13. A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.

14. Revestia-me de justiça e a equidade era para mim como uma roupa e um turbante.

14. Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.

15. Era os olhos do cego e os pés daquele que manca.

15. A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.

16. Era o pai dos pobres e examinava a fundo a causa dos desconhecidos.

16. A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.

17. Quebrava o queixo do perverso e arrancava-lhe a presa de entre os dentes.

17. Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.

18. E dizia: ‘Morrerei no meu ninho e meus dias serão tão numerosos quanto os da fênix’.*

18. Így szóltam magamban: "Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.

19. Minha raiz atinge a água e o orvalho ficará durante a noite sobre meus ramos.

19. Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!

20. Minha glória sempre se renovará e meu arco se reforçará em minha mão.

20. Dicsõségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!"

21. Escutavam-me, esperavam e recolhiam em silêncio meu conselho.

21. Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.

22. Quando acabava de falar, não acrescentavam nada e minhas palavras eram recebidas como orvalho.

22. A beszédemre választ nem is adtak, felülrõl lefelé csurgott a szavam.

23. Esperavam-me como se espera a chuva e abriam a boca, como se fosse para a chuva de primavera.

23. Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esõért liheg így a szájuk.

24. Sorria para aqueles que perdiam coragem; ante o meu ar benevolente, deixavam de estar abatidos.

24. Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.

25. Quando ia ter com eles, tinha o primeiro lugar, era importante como um rei no meio de suas tropas, como o consolador dos aflitos.

25. Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem õket.