Jó, 21

1. Jó tomou então a palavra nestes termos:

1. Jób akkor válaszolt és így szólt:

2. “Ouvi atentamente minhas palavras. Que eu tenha pelo menos esse consolo de vossa parte.

2. Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok.

3. Permiti que eu fale; quando tiver falado, zombai à vontade.

3. Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.

4. É de um ser humano que me queixo? E como não hei de perder a paciência?

4. Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem?

5. Olhai para mim e ficareis estupefatos e poreis a mão sobre a boca.

5. Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek!

6. Quando penso nisso, fico estarrecido e todo o meu corpo treme.

6. Mikor rágondolok, biz" felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el.

7. Por que os ímpios sobrevivem e, ao envelhecer, crescem em poderio?

7. Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erõ- s egészségben.

8. Sua posteridade prospera diante deles, e seus descendentes sob seus olhos.

8. Jó erõben állnak elõttük fiaik, szemük elõtt virul minden sarjadékuk.

9. Suas casas estão em paz, livres de perigo, e a vara de Deus não os atinge.

9. Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verõ botja sose éri õket.

10. Seu touro é cada vez mais fecundo, sua vaca dá cria sem nunca abortar.

10. Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha.

11. Deixam os filhos correr como carneiros, e os seus pequenos saltam e brincam alegremente.

11. Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik.

12. Cantam ao som do pandeiro e da cítara, divertem-se ao som da flauta.

12. Énekelnek a dob- és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak.

13. Passam seus dias na alegria e descem tranquilamente à região dos mortos.

13. Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba.

14. Ora, dizem a Deus: ‘Afasta-te de nós! Não queremos conhecer os teus caminhos!

14. Bár kérték az Istent: "Maradj tõlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!

15. Quem é o Todo-poderoso, para que o sirvamos? Que vantagem tiramos em lhe fazer orações?’.

15. Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?"

16. A felicidade não está em suas mãos? Contudo, longe de mim esteja o modo de pensar dos ímpios!

16. Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tõle.

17. Quantas vezes vemos apagar-se a lâmpada dos ímpios e a ruína desabar sobre eles?

17. Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el õket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?

18. Serão eles como a palha ao vento, como a cinza tragada pelo turbilhão?

18. Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?

19. ‘Deus reserva para os filhos o castigo do pai?’ Que ele mesmo o puna, para que o sinta!

19. Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!

20. Que veja com os próprios olhos a sua ruína e ele mesmo beba da cólera do Todo-poderoso!

20. Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából!

21. Pois o que lhe importa a sua casa depois dele, se o número de seus meses já está contado?

21. Mit törõdik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk.

22. É a Deus que se irá ensinar a sabedoria, a ele, que julga os seres superiores?

22. Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is?

23. Um morre em pleno vigor, feliz e tranquilo,

23. Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.

24. os flancos cobertos de gordura e a medula dos ossos cheia de seiva.

24. Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva.

25. Outro, porém, morre com a amargura na alma, sem ter gozado a felicidade.

25. A másik, mikor meghal, keserû a szíve: soha életében nem volt része jóban.

26. Juntos se deitam na terra e os vermes recobrem a ambos.

26. Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el õket a rothadás.

27. Por certo conheço vossos pensamentos, os julgamentos iníquos que fazeis de mim!

27. Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szõttök.

28. Dizeis: ‘Onde está a casa do tirano, onde está a tenda em que habitavam os ímpios?’.

28. Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra?

29. Não interrogastes os viajantes? Contestaríeis seus testemunhos?

29. Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?

30. No dia da infelicidade o ímpio é poupado, no dia da cólera ele escapa.

30. "A bûnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja."

31. Quem reprova diante dele o seu proceder e lhe pede contas de seus atos?

31. Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki?

32. Levam-no ao sepulcro, ficarão de vigília em sua câmara funerária.

32. Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.

33. Os torrões do vale são-lhe leves; todos os homens irão em sua companhia e foram inumeráveis seus predecessores.

33. Könnyûnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ.

34. Que significam, pois, essas vãs consolações? Todas as vossas respostas são apenas perfídia”.

34. Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.