Isaías, 44

1. Agora escuta, Jacó, meu servo, Israel, a quem escolhi.

1. Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!

2. Eis o que diz o Senhor que te criou, que te formou desde o seio materno e te socorreu: “Nada temas, Jacó, meu servo, meu Israel, a quem escolhi!

2. Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.

3. Porque derramarei água sobre o solo sequioso, eu a farei correr sobre a terra árida, derramarei meu espírito sobre tua posteridade, e minha bênção sobre teus rebentos.

3. Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezõt, és bõvízû patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.

4. Crescerão como a vegetação irrigada, como os álamos à beira dos arroios.

4. Úgy sarjadzanak majd, mint a fû a forrás közelében, mint a fûzfák a vízfolyások mellett.

5. Um dirá: ‘Eu sou do Senhor’, outro reclamará para si o nome de Jacó, um terceiro escreverá na sua mão: ‘Ao Senhor’, e receberá o cognome de Israel”.*

5. Az egyik így szól majd: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: "Úr", az meg Izrael nevével dicsekszik.

6. Eis o que diz o Senhor, o rei de Israel, seu Redentor, o Senhor dos exércitos: “Eu sou o primeiro e o último, não há outro Deus afora eu.

6. Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az elsõ és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.

7. Quem é igual a mim? Que venha sustentar suas pretensões! Que prove e pleiteie contra mim! Quem anunciou o futuro, desde a origem? Que nos predigam o que deve ainda acontecer!

7. Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát elõttem! Ki adta hírül a jövõt már kezdettõl fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!

8. Não tenhais medo então, e não tremais! Não vos tenho esclarecido desde há muito tempo? Vós sois minhas testemunhas: existe outro Deus a não ser eu? Haverá outro rochedo além de mim?”.

8. Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtõl fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.

9. Os fabricantes de ídolos nada são e suas preciosas obras nada valem; para confusão deles, suas testemunhas não sabem ver nem compreender.*

9. A bálványkészítõk mind semmik. Tetszetõs alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.

10. Aquele que quer modelar um deus, funde uma estátua que não servirá para nada.

10. Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belõle semmi haszna.

11. Seus fiéis ficarão decepcionados e seus operários são apenas homens. Que todos se congreguem e compareçam. Ficarão assustados e de­cep­­cionados.

11. Igen, tisztelõik mind csalódnak majd, a készítõik meg szégyent vallanak. Gyûljenek mind össze, álljanak elõ! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.

12. O ferreiro manipula o formão e trabalha no forno; talha o ídolo com golpes de martelo; modela-o com mão vigorosa; mas tem fome, sente-se esgotado, tem sede, está extenuado.

12. A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja mûvét. Erõs karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.

13. O escultor em madeira estica o cordel, traça o esquema a lápis, desbasta a imagem com o cinzel, mede-a com o compasso; dá-lhe forma humana, fá-la um belo tipo de homem, para colocá-la numa casa.

13. Az ács mérõzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésõjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körzõ vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belõle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.

14. Vai cortar madeira, apanha um roble ou um carvalho que tinham deixado crescer entre as árvores da floresta que o Senhor havia plantado, e que a chuva havia feito crescer.

14. Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elõ, amelyet az erdõ fái közül választott magának. Vagy pedig fenyõfát ültet. Ezt az esõ fölneveli,

15. Depois faz com a madeira um fogo, e leva-o para se aquecer; queima-a também para cozer o pão; enfim, serve-se dela para fabricar um ídolo diante do qual se prosterna.

15. hogy az embernek legyen tüzelõje. Vesz belõle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belõle és imádja; bálványt csinál és leborul elõtte.

16. Queima a metade de sua madeira, sobre a brasa assa a carne, come esse assado até fartar-se. Então, aquece-se e diz: “Como é bom sentir o calor e admirar a chama!”.

16. A fa egyik részét elégeti a tûzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: "Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!"

17. Com a sobra faz um deus, um ídolo diante do qual se prostra para adorá-lo e orar dizendo: “Salva-me, tu és meu deus”.

17. A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik elõtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: "Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!".

18. Falta bom senso e juízo a essa gente; têm os olhos tão fechados que não veem, seus corações não podem compreender.

18. Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.

19. Ninguém reflete nem tem bom senso e inteligência para se dizer: “Queimei metade, cozi pão sobre a brasa, aí assei a carne que comi e iria eu fazer do resto um ídolo miserável? Eu me prostraria dian­te de um pedaço de madeira?”.

19. Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: "A felét elégettem a tûzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sõt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó elõtt boruljak le?"

20. Este homem se nutre de cinzas, seu coração desabusado o desencaminha, ele não consegue salvar-se nem dizer: “Não será um logro o que tenho nas mãos?”.*

20. Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?"

21. Lembra-te dessas coisas, Jacó! Recorda-te, Israel, que tu és meu servo. Eu te formei, tu és meu servo, Israel, não posso esquecer-te.

21. Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.

22. Fiz desaparecer tuas iniquidades como uma nuvem, e teus pecados como uma neblina: volve a mim, porque te resgatei.

22. Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhõt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.

23. Céus, regozijai-vos, pois o Senhor agiu: Ressoai de alegria, profundezas da terra! Explodi de alegria, ó montanhas! E tu também, floresta, com todas as tuas árvores, porque o Senhor resgatou Jacó, e manifestou sua glória em Israel.

23. Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdõ, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsõsége felragyogott Izraelben.

24. Eis o que diz o Senhor, teu Redentor, que te formou desde o seio de tua mãe: “Sou eu, o Senhor, que fiz todas as coisas, sozinho estendi os céus. Firmei a terra: quem estava comigo?

24. Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtõje; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.

25. Confundo os sinais dos falsos profetas, faço delirar os adivinhos, faço voltar atrás os sábios, e transformo sua sabedoria em loucura.

25. Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendõmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.

26. Mantenho a palavra de meus servos, cumpro o que predizem meus enviados; digo que Jerusalém deve ser reabitada. Que as cidades de Judá devem ser reedificadas. Delas reerguerei as ruínas.

26. Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.

27. Digo ao abismo: ‘Seca-te, vou estancar tuas torrentes’.

27. Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.

28. Digo de Ciro: ‘É meu pastor, executará em tudo a minha vontade’. Falando de Jerusalém: ‘Que seja reedificada!’. E do templo: ‘Que seja reconstruído!’.”

28. Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!