Isaías, 42

1. Eis meu Servo que eu amparo, meu eleito ao qual dou toda a minha afeição, faço repousar sobre ele meu espírito, para que leve às nações a verdadeira religião.*

1. Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

2. Ele não grita, nunca eleva a voz, não clama nas ruas.

2. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon.

3. Não quebrará o caniço rachado, não extinguirá a mecha que ainda fumega. Anunciará com toda a franqueza a verdadeira religião; não desanimará, nem desfalecerá,

3. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hûségesen elviszi az igazságot,

4. até que tenha estabelecido a verdadeira religião sobre a terra, e até que as ilhas desejem seus ensinamentos.*

4. nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az õ tanítására várnak a szigetek.

5. Eis o que diz o Senhor Deus que criou os céus e os desdobrou, que firmou a terra e toda a sua vegetação, que dá respiração a seus habitantes, e o sopro vital àqueles que pisam o solo:

5. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltetõ leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:

6. “Eu, o Senhor, chamei-te realmente, eu te segurei pela mão, eu te formei e designei para ser a aliança com os povos, a luz das nações;*

6. Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul,

7. para abrir os olhos aos cegos, para tirar do cárcere os prisioneiros e da prisão aqueles que vivem nas trevas.

7. hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönbõl a foglyokat és a tömlöcbõl azokat, akik a sötétségben ülnek.

8. Eu sou o Senhor, esse é meu nome, a ninguém cederei minha glória, nem a ídolos minha honra.

8. Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsõségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.

9. Realizaram-se os primeiros acontecimentos anunciados, eu predigo outros; antes que aconteçam, eu vo-los faço conhecer”.*

9. Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek, és új dolgokat hirdetek elõre, mielõtt megtörténnének, tudtotokra adom õket.

10. Cantai ao Senhor um cântico novo, do fim do mundo entoai seus louvores; que o mar o celebre com tudo o que contém, assim como as ilhas com seus habitantes!

10. Énekeljetek az Úrnak új éneket! A föld határáig dicséretét! Dicsõítse a tenger, s ami benne él, a szigetek és minden lakójuk.

11. Que o deserto e suas vilas elevem a voz, assim como os acampamentos onde habita Cedar! Que os povos de Petra clamem alegremente, que do alto das montanhas lancem suas aclamações!

11. Ujjongjon a puszta és minden városa a falvakkal együtt, ahol Kedár lakik. Ujjongjanak a kõszirt lakói, harsogjanak a hegyek tetejérõl.

12. Que deem glória ao Senhor e espalhem seu louvor pelas ilhas!

12. Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsõségét.

13. Tal como um herói, o Senhor avança; como um guerreiro, ele desperta seu ardor; lança seu grito de guerra, como um herói que afronta seus inimigos.*

13. Az Úr kivonul, mint a hõs, haragja fellobban, mint a harcosé. Felrivall, csatakiáltást hallat, úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen.

14. Muito tempo guardei o silêncio, permaneci mudo e me contive. Mas agora grito, como mulher nas dores do parto; minha respiração se precipita.

14. Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam... De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre.

15. Vou devastar montanhas e colinas, secar toda a vegetação, transformar os cursos de água em terras áridas, e fazer secar os tanques.*

15. A hegyeket-halmokat pusztává teszem, ellankasztok mindent, ami zöldell. A folyókat pocsolyává változtatom, a tavakat meg kiszárítom.

16. Aos cegos farei seguir um caminho desconhecido, por atalhos desconhecidos eu os encaminharei; mudarei diante deles a escuridão em luz, e as veredas pedregosas em estradas planas. Todas essas maravilhas, eu as realizarei, não deixarei de executá-las.*

16. Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem õket ösvényükön; világosságra változtatom elõttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el õket.

17. Retrocederão, cheios de vergonha, aqueles que se fiam nos ídolos, e que dizem às estátuas fundidas: “Sois nosso Deus”.

17. De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink.

18. Surdos, ouvi, cegos, olhai e vede!

18. Süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek ide és lássatok!

19. Quem é cego, senão meu servo, e surdo como o mensageiro que envio? Quem é cego como o meu mensageiro e surdo como o servo do Senhor?

19. Ki vak, ha nem a szolgám? És ki süket, ha nem a követem, akit küldök? [Ki olyan vak, mint a küldöttem, s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?]

20. Vistes muitas coisas sem lhes dar atenção, tivestes os ouvidos abertos sem escutar.*

20. Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál.

21. O Senhor quer, por causa de sua justiça, publicar uma lei grande e magnífica.

21. Igazságosságában az Úr magasztossá s dicsõvé akarta tenni a törvényt.

22. Todavia, é um povo saqueado e despojado, todos foram acorrentados nos cárceres, fizeram-nos desaparecer nas prisões; são expostos à pilhagem sem que ninguém os livre, despojam-nos, e ninguém lhes faz restituir.*

22. Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép, bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva; prédává lettek, s nincs szabadítójuk, kifosztották õket, de senki se szól, hogy: "Add vissza!"

23. Quem dentre vós prestará atenção a essas coisas? Quem as ouvirá pensando no futuro?

23. Ki hallja meg közületek, ki figyel föl rá és gondol a jövõvel?

24. Quem então entregou Jacó aos saqueadores, Israel aos depredadores? Não é o Senhor contra quem pecamos, cujas vias não quiseram seguir, nem respeitar suas ordens.

24. Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni.

25. Então, despejou sobre eles sua cólera, e as violências da guerra; esta os envolveu de chamas sem que se apercebessem, e os consumiu sem que dessem atenção.

25. Ezért szabadította rá ádáz haragját és a háború borzalmait. Lángba borította, de hát nem vette szívére, felgyújtotta, de hát nem tért észre.