1. Mindenesetre az elõzõ szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:

2. egy sátor. Ennek elsõ részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.

3. A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,

4. itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában õrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.

5. Fölötte a dicsõséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekrõl egyenként most nem szükséges szólnom.

6. Amióta ezt így elrendezték, az elsõ sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végzõ papok.

7. A másodikba azonban csak a fõpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bûneiért ajánlott föl.

8. A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az elsõ sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezetõ út nem nyílik meg.

9. Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen idõkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;

10. tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételbõl, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelezõ erejük csak az újjárendezés idejéig tart.

11. Krisztus azonban a ránk váró javak fõpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebbõl a világból való.

12. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.

13. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üszõ hamva a tisztátalanokra hintve külsõleg tisztává teszi õket,

14. mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élõ Istennek szolgáljunk.

15. Ezért õ új szövetség közvetítõje. Elõbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bûnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.

16. Ahol ugyanis van végrendelet, elõbb bizonyítani kell a végrendelkezõ halálát,

17. hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerõs; addig, amíg a végrendelkezõ él, nem érvényes.

18. Ezért az elsõ szövetséget sem kötötték vér nélkül.

19. Miután ugyanis Mózes - a törvény elõírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép elõtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,

20. e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."

21. Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.

22. Sõt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bûnbocsánat.

23. A mennyekben levõk elõképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.

24. Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak elõképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe elõtt közbenjárjon értünk.

25. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a fõpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,

26. hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idõk végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,

28. úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bûnét elvegye. Másodszor nem a bûn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.



Livros sugeridos


“O medo excessivo nos faz agir sem amor, mas a confiança excessiva não nos deixa considerar o perigo que vamos enfrentar”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.