1. Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.

2. Jóllehet elõzõleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is.

3. Buzdításunk nem megtévesztésbõl, hamis szándékból vagy álnokságból fakad,

4. hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.

5. Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá!

6. Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra.

7. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elõ, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya.

8. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!

9. Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát.

10. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívõk lettetek.

11. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként

12. intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsõséges országába.

13. Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tõlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.

14. Mert ti, testvéreim, követõi lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektõl, amit õk a zsidóktól,

15. akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten elõtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei.

16. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bûneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.

17. Testvérek, mi egy idõre elszakadtunk tõletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sõt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket.

18. El akartunk hozzátok menni - én, Pál ismételten is -, de a sátán megakadályozott benne.

19. Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus elõtt, eljövetele napján, ha nem ti?

20. Igen, ti vagytok dicsõségünk és örömünk.



Livros sugeridos


“Não se aflija a ponto de perder a paz interior. Reze com perseverança, com confiança, com calma e serenidade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.