1. Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán.

2. Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában!

3. Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?"

4. És már így biztatták egymást: "Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!"

5. Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyûlt közössége elõtt arcra borultak.

6. Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat,

7. és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: "Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó.

8. Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk.

9. Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétõl félnetek. Elnyerjük õket, oltalmazó árnyaik eltûnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tõlük!"

10. Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi õket, amikor az Úr dicsõsége Izrael minden fia elõtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál.

11. Így szólt az Úr Mózeshez: "Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem?

12. Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erõsebb (néppé)."

13. Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: "Az egyiptomiak hallottak felõle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük,

14. s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtõl szemben megjelensz, s felhõd fölöttünk lebeg, s nappal a felhõoszlopban, éjjel meg a tûzoszlopban elõttünk haladsz.

15. Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felõled, azt fogják mondani:

16. Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta õket a pusztában.

17. Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad:

18. Az Úr türelmes, s bõségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bûnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezõleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.

19. Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bûnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek."

20. Erre így válaszolt az Úr: "Megbocsátok, ahogy kérted.

21. De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsõsége elárasztja az egész földkerekséget,

22. azok az emberek, akik látták dicsõségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra,

23. nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.

24. Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik.

25. [Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezetõ úton."

26. Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

27. "Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem.

28. Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok elõttem, úgy fogok bánni veletek.

29. Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtõl fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem.

30. Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát.

31. Hanem kisgyermekeiteket, akikrõl azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, õket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok.

32. A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta.

33. Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bûnhõdniük hûtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik.

34. Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bûneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok.

35. Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsõdült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!"

36. Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról,

37. s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta.

38. Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.

39. Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott.

40. Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: "Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyrõl az Úr beszélt, vétkeztünk."

41. Mózes azonban ezt válaszolta: "Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül!

42. Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket.

43. Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!"

44. Vakmerõségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból.

45. Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták õket.



Livros sugeridos


“A ingenuidade e’ uma virtude, mas apenas ate certo ponto; ela deve sempre ser acompanhada da prudência. A astúcia e a safadeza, por outro lado, são diabólicas e podem causar muito mal.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.