1. Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság.

2. A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez?

3. Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt.

4. Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szõlõket ültettem magamnak.

5. Kerteket és ligeteket telepítettem, és beültettem õket mindenféle gyümölcsfával.

6. Víztároló tavakat létesítettem, hogy öntözhessem a fiatal fákat.

7. Rabszolgákat és rabszolganõket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elõdömnek Jeruzsálemben.

8. Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnõket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után.

9. Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elõdöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt.

10. A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtõl. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért.

11. És latra vetettem kezem minden mûvét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belõle semmi haszon a nap alatt!

12. Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek.

13. És láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget.

14. A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettõnek.

15. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság!

16. Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövõben hamarosan elfelejtik mind a kettõt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga.

17. Meggyûlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!

18. Meggyûlöltem minden mûvemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom.

19. Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság!

20. Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek amiatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt.

21. Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj!

22. Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvésébõl, amivel emésztette magát életében?

23. Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

24. Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez az Isten kezébõl jön.

25. Mert az öröm is, a gond is Istentõl van.

26. Igen, annak, aki kedves elõtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bûnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyûjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!



Livros sugeridos


“A caridade é o metro com o qual o Senhor nos julgará.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.