1. Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétõl, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként.

2. Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levõt meg a vendégszeretõ Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték.

3. A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt.

4. Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent elõudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illõ dolgokat is vittek oda.

5. Az égõáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele.

6. Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak.

7. A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erõszakkal odahurcolták õket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették õket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon.

8. Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat.

9. Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt.

10. Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították õket a falakról.

11. Másokat, akik a közeli barlangokban összegyûltek megülni a szombatot, Filippusznak jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletbõl nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették.

12. Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak.

13. Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri õket a büntetés.

14. Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bûneik mértéke, velünk nem így bánik,

15. nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bûneink már az egeket verik.

16. Így tõlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja.

17. Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérõ után folytatjuk az elbeszélést.

18. Az egyik legelõkelõbb írástudót, Eleazárt, ezt az elõrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejû férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst.

19. De õ inkább a dicsõ halált választotta, semmint a szégyenletes életet.

20. Önként lépett a kínpadra, de elõbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet.

21. Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne.

22. Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézõk lesznek irányában.

23. De õ korához, hajlott korának megfelelõ tekintélyéhez, munkában megõszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentõl szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba.

24. "Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendõs Eleazár pogány lett.

25. Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné õket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna.

26. S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétõl.

27. Ezért most férfihoz illõen kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz.

28. Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlõ, szent törvényekért bátran és hõsiesen szép halált halni."

29. Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelõtt tanúsított jóindulat gyûlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az elõbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai.

30. Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl."

31. Így halt meg, és halálával a nagylelkûség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.



Livros sugeridos


“Se quisermos colher é necessário não só semear, mas espalhar as sementes num bom campo. Quando as sementes se tornarem plantas, devemos cuidá-las para que as novas plantas não sejam sufocadas pelas ervas daninhas.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.