1. Ez egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet mûvelték.

2. Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek.

3. Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élõ zsidókat, szálljanak fel az elõre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné õket,

4. hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették õket, nem kevesebb mint kétszáz embert.

5. Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is.

6. Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötõt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek.

7. Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja.

8. De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen,

9. azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötõt a hajókkal egyetemben. A tûz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira.

10. Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas.

11. Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei gyõztek. A legyõzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik és megadnak minden segítséget.

12. Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak és visszatértek sátraikba.

13. Júdás egy erõs várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták és Kaszpinak hívták.

14. A lakói bíztak a falak erõsségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták õket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak.

15. Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörõ kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait.

16. Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele.

17. Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz.

18. Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erõs õrséget.

19. Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheusz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit.

20. A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt.

21. Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevû helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehetõ és - a sok keskeny szoros miatt - alig megközelíthetõ hely volt.

22. Amikor Júdás elsõ csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat.

23. Júdás kegyetlenül üldözõbe vette õket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt.

24. Maga Timóteus is Dozitheusz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik.

25. Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja õket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket.

26. Ezután Júdás Karnion és Atergatejon temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert.

27. Ezeknek az ellenségeknek a legyõzése után Efron megerõsített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erõs ifjak álltak a falak elõtt és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver.

28. Õk azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek.

29. Onnét tovább indultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtõl.

30. Az ott élõ zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz idõkben is emberségesen bántak velük.

31. Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték õket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.

32. A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki.

33. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük.

34. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.

35. Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erõvel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába.

36. Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben.

37. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetõjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.

38. Júdás összegyûjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot.

39. Másnap (amikor már legfõbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék õket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.

40. Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.

41. Mindnyájan dicsõítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.

42. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bûnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkû Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bûntõl, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bûn következményeit.

43. Aztán gyûjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelõ áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.

44. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.

45. Arról is meg volt gyõzõdve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelõ áldozatot, hogy megszabaduljanak bûneiktõl.



Livros sugeridos


“Jesus vê, conhece e pesa todas as suas ações.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.