1. Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a fõpapok, írástudók és a nép vénei,

2. és megkérdezték: "Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"

3. Így felelt nekik: "Én is kérdezek tõletek valamit. Mondjátok meg nekem:

4. János keresztsége az égbõl való volt, vagy emberektõl származott?"

5. Erre tanakodni kezdtek maguk közt: "Ha azt mondjuk: Az égbõl -, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

6. Ha meg azt mondjuk: Az emberektõl -, megkövez minket az egész nép, mert meggyõzõdése, hogy János próféta."

7. Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.

8. Jézus erre így felelt nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket."

9. Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: "Egy ember szõlõt ültetett. Majd bérbe adta szõlõmûveseknek, és hosszabb idõre elment idegenbe.

10. Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szõlõmûvesekhez, hogy a szõlõ termésébõl szolgáltassák be neki a ráesõ részt. De a szõlõmûvesek megverték, és üres kézzel elkergették.

11. Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.

12. Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.

13. Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, õt csak megbecsülik.

14. A szõlõmûvesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. -

15. Kidobták hát a szõlõbõl és megölték. Vajon mit tesz velük a szõlõ ura?

16. Hazajön, és megöli a szõlõmûveseket, a szõlõt pedig másoknak adja bérbe." Ezt hallva tiltakoztak: "Isten mentsen tõle!"

17. Õ azonban végignézett rajtuk és folytatta: "Mit jelent akkor az Írás: A kõ, amelyet az építõk elvetettek szegletkõvé lett?

18. Aki e kõre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza."

19. Az írástudók és a fõpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptõl. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

20. Szemmel tartották és cselvetõket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának.

21. "Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.

22. Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?"

23. De õ észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:

24. "Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" - válaszolták.

25. "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené" - mondta nekik.

26. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép elõtt kiejtett. Meglepõdésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

27. Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás,

28. és megkérdezték tõle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

29. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül.

30. Az asszonyt elvette a második,

31. aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.

32. Végül az asszony is meghalt.

33. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt."

34. Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nõsülnek és férjhez mennek.

35. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nõsülnek, s nem is mennek férjhez.

36. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.

37. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

38. Az Isten nem a holtaké, hanem az élõké, hiszen mindenki neki él."

39. Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál."

40. Többé nem mertek tõle kérdezni semmit.

41. Most õ kérdezte tõlük: "Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia?

42. Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,

43. s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

44. Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?"

45. Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:

46. "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik õket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az elsõ székeket, a lakomákon az elsõ helyeket,

47. felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk."



Livros sugeridos


“No tumulto das paixões terrenas e das adversidades, surge a grande esperança da misericórdia inexorável de Deus. Corramos confiantes ao tribunal da penitência onde Ele, com ansiedade paterna, espera-nos a todo instante.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.