1. Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét.

2. Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról."

3. Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította õket,

4. miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken!

5. Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint elsõ alkalommal, megfutamodunk elõttük.

6. Akkor üldözõbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk õket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek elõlünk, mint elsõ alkalommal!

7. Akkor induljatok el leshelyetekrõl, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja.

8. Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek".

9. Józsue útra bocsátotta õket, s õk a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel.

10. Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen.

11. Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig elõre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy.

12. Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította õket.

13. A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.

14. Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, õ és egész hadinépe Araba lejtõjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak.

15. Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyõzzék, s megfutamodott a puszta irányában.

16. Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól.

17. Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözõbe Izraelt. S olyannyira üldözték õket, hogy a várost otthagyták védtelenül.

18. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt.

19. Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükrõl. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.

20. Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhõ száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülõ nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték.

21. Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat.

22. A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelõdtek: egyikük egyfelõl, másikuk másfelõl.

23. Addig kaszabolták õket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték.

24. Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezõn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétõl, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.

25. Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nõk, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója.

26. Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.

27. Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebbõl a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak.

28. Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig.

29. Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kõhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.

30. Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt,

31. ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekbõl való oltárt. Ezen égõáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.

32. Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt.

33. Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzsébõl való papok elõtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét elõször megáldani.

34. Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint.

35. Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége elõtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élõ idegeneket.



Livros sugeridos


“Se quiser me encontrar, vá visitar Jesus Sacramentado; eu também estou sempre lá.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.