1. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.

2. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el õket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.

3. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:

4. "Ez az, akit egykor kinevettünk és akibõl gúnyt ûztünk. Mi esztelenek! Életmódját õrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.

5. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?

6. Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.

7. A kimerülésig jártuk a bûn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.

8. Mi hasznát láttuk a gõgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?

9. Ez mind tovatûnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;

10. mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;

11. vagy ahogy a levegõben repülõ madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;

12. vagy mint a célba lõtt nyíl mögött az átszelt levegõ rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;

13. mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."

14. Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyû hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.

15. Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.

16. Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.

17. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.

18. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.

19. Gyõzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,

20. bõsz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.

21. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhõkbõl, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.

22. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.

23. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja õket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bûn felforgatja az uralkodók trónját.



Livros sugeridos


Por que a tentação passada deixa na alma uma certa perturbação? perguntou um penitente a Padre Pio. Ele respondeu: “Você já presenciou um tremor de terra? Quando tudo estremece a sua volta, você também é sacudido; no entanto, não necessariamente fica enterrado nos destroços!” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.