1. Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek.

2. Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elõl.

3. Azt hitték, hogy titkos bûneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette õket hatalmába, és rémképek ijesztgették õket.

4. Még az õket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtõl, hanem ijesztõ zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal.

5. Semmiféle tûznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani.

6. Csak egy magától kigyulladt, ijesztõ tûz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltûnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt.

7. A bûvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek.

8. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekbõl kiûzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek.

9. Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna õket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegõbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni.

10. A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.

11. A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségrõl, amit a megfontolás nyújt.

12. Minél erõtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.

13. Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyébõl felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,

14. hol félelmetes kísértetek vették üldözõbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el õket.

15. Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva.

16. Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földmûves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába.

17. Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sûrû lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott,

18. akár alágördülõ sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölõ üvöltése, vagy visszhang verõdött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette õket.

19. Mert a világ többi része tündöklõ fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának.

20. Csak rájuk borult mélységes éjszaka - képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak.



Livros sugeridos


“Se você não entrega seu coração a Deus, o que lhe entrega?” “Você deve seguir outra estrada. Tire de seu coração todas as paixões deste mundo, humilhe-se na poeira e reze! Dessa forma, certamente você encontrará Deus, que lhe dará paz e serenidade nesta vida e a eterna beatitude na próxima.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.