1. Ezért méltán bûnhõdtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte õket.

2. Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrõ éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul.

3. Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.

4. Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.

5. Amikor vad állatok bõsz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergõ kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig.

6. Csak intés céljából, rövid idõre ijesztetted meg õket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette õket.

7. És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentõje által.

8. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.

9. Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bûnhõdjenek.

10. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította õket.

11. Csak azért érték õket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd õket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.

12. Mert nem gyógyfû, s nem tapasz orvosolta õket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.

13. Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét.

14. Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki.

15. A te kezed elõl nem lehet elmenekülni.

16. Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erõs karod ostorozta; szokatlan zápor, jégesõ és félelmetes zivatar üldözte és tûz emésztette õket.

17. És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tûzvész, mert a teremtés az igazért harcol.

18. Néha megszelídült a tûz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, õk maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi õket.

19. Máskor meg szokatlan erõvel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse.

20. Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égbõl, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.

21. Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.

22. Hó és jég ellenállt a tûznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tûz, amely a jégesõben is égett és az esõ közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre,

23. de ugyanaz (a tûz) megfeledkezett saját erejérõl, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.

24. A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtõnek engedelmeskedik, a bûnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.

25. Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgõk kívánsága szerint,

26. hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak.

27. Amit ugyanis a tûz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte.

28. Ebbõl megtudták, hogy napkelte elõtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell elõtted jelenni.

29. Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.



Livros sugeridos


“Não sejamos mesquinhos com Deus que tanto nos enriquece.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.