1. (A karvezetõnek, húros hangszerre - Dávidtól.)

2. Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!

3. A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!

4. Oltalmam vagy, erõs vár az ellenség ellen.

5. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtõzve szárnyaid alatt!

6. Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.

7. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!

8. Uralkodjék örökké Isten elõtt, küldd védelmére kegyelmedet és hûségedet!

9. Akkor majd folyvást dicsõítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.





“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina