Encontrados 27 resultados para: tekintetét
Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte õket Lábán nyájaihoz. (Teremtés könyve 30, 40)
Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke, (Számok könyve 24, 2)
Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: "Honnan jössz és hová mész?" (Bírák könyve 19, 17)
Dávid a két kapu között ült. Az õrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. (Sámuel II. könyve 18, 24)
Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: "Ki tart velem, ki?" S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: (Királyok II. könyve 9, 32)
Ahogy Azarja fõpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiûzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta. (Krónikák II. könyve 26, 20)
Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyûrûit, fülönfüggõit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. (Judit könyve 10, 4)
Saruja elbûvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát. (Judit könyve 16, 9)
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)
Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek." (Zsoltárok könyve 10, 11)
A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod. (Zsoltárok könyve 18, 28)
Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. (Zsoltárok könyve 27, 8)
