Encontrados 42 resultados para: tartotta

  • Júda észrevette és rossz nõnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. (Teremtés könyve 38, 15)

  • És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. (Teremtés könyve 39, 16)

  • A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testõrség parancsnokának házában, így engem és a fõsütõmestert is. (Teremtés könyve 41, 10)

  • Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat õrizetben tartotta. (Teremtés könyve 42, 17)

  • Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. (Kivonulás könyve 17, 11)

  • Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. (Kivonulás könyve 17, 12)

  • Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebbõl a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. (Józsue könyve 8, 27)

  • Gedeon kivette a nép kezébõl a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben. (Bírák könyve 7, 8)

  • Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját és elindult a filiszteus felé. (Sámuel I. könyve 17, 40)

  • Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje. (Sámuel I. könyve 21, 8)

  • Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal õ is a magaslatokon áldozott és tömjénezett. (Királyok I. könyve 3, 3)

  • és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegõdjön más istenekhez. De õ nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. (Királyok I. könyve 11, 10)


“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina