Encontrados 11 resultados para: meghalunk
Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tûz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk. (Második Törvénykönyv 5, 25)
Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rõzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk." (Királyok I. könyve 17, 12)
Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk." (Királyok II. könyve 7, 4)
Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!" (Tóbiás könyve 8, 21)
Júdás azonban így felelt: "Távol legyen tõlem, hogy ezt tegyem és meneküljek elõlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék." (Makkabeusok I. könyve 9, 10)
Másnak a halálán ne ülj gyõzelmi tort, gondold meg, hogy egyszer mindnyájan meghalunk. (Sirák fia könyve 8, 7)
De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: "Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!" (Izajás könyve 22, 13)
Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Rómaiaknak írt levél 14, 8)
Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". (Korintusiaknak írt I. levél 15, 32)
aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5, 10)
Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; (Timóteusnak írt II. levél 2, 11)
