Encontrados 7199 resultados para: bõ

• A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. (Teremtés könyve 1, 2)

• Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. (Teremtés könyve 1, 6)

• Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. (Teremtés könyve 1, 7)

• Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. (Teremtés könyve 1, 8)

• Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. (Teremtés könyve 1, 14)

• Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. (Teremtés könyve 1, 15)

• Isten az égboltra helyezte õket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, (Teremtés könyve 1, 17)

• még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje. (Teremtés könyve 2, 5)

• Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé. (Teremtés könyve 2, 7)

• És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2, 9)

• Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (Teremtés könyve 2, 19)

• Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. (Teremtés könyve 2, 21)