| 1. | Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, |
| 2. | ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, |
| 3. | jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, |
| 4. | hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak. |
| 5. | Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. |
| 6. | Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. |
| 7. | De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. |
| 8. | Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, |
| 9. | s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. |
| 10. | Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. |
| 11. | Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. |
| 12. | Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. |
| 13. | Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. |
| 14. | Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. |
| 15. | Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. |
| 16. | Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. |
| 17. | Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." |
| 18. | Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban." |
| 19. | "Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. |
| 20. | Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni." |
| 21. | A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. |
| 22. | Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, |
| 23. | s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. |
| 24. | E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. |
| 25. | "Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított." |
| 26. | A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába |
| 27. | egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. |
| 28. | Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." |
| 29. | E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. |
| 30. | Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. |
| 31. | Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. |
| 32. | Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, |
| 33. | és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." |
| 34. | Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" |
| 35. | Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. |
| 36. | Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, |
| 37. | mert Istennél semmi sem lehetetlen." |
| 38. | Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott. |
| 39. | Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. |
| 40. | Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. |
| 41. | Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. |
| 42. | Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! |
| 43. | Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? |
| 44. | Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. |
| 45. | Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" |
| 46. | Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, |
| 47. | és szívem ujjong megváltó Istenemben, |
| 48. | mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, |
| 49. | mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. |
| 50. | Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. |
| 51. | Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, |
| 52. | letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. |
| 53. | Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. |
| 54. | Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, |
| 55. | amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." |
| 56. | Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért. |
| 57. | Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. |
| 58. | Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. |
| 59. | A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. |
| 60. | De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni." |
| 61. | Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának." |
| 62. | Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. |
| 63. | Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak. |
| 64. | Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. |
| 65. | A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. |
| 66. | Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebből a gyerekből?" Mert az Úr keze volt vele. |
| 67. | Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: |
| 68. | "Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. |
| 69. | Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. |
| 70. | Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: |
| 71. | megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, |
| 72. | hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. |
| 73. | Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, |
| 74. | hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, |
| 75. | szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. |
| 76. | Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, |
| 77. | hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, |
| 78. | Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, |
| 79. | hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa." |
| 80. | A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett. |
