Joel, 1

1. Oráculo do Senhor dirigido a Joel, filho de Fatuel.

1. Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.

2. Ouvi isto, anciãos, estai atentos, vós todos habitantes da terra! Aconteceu uma coisa semelhante em vossos dias, ou nos dias de vossos pais?

2. Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?

3. Narrai-o a vossos filhos, vossos filhos a seus filhos, e estes à geração seguinte!

3. Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az õ fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.

4. O que a lagarta deixou, o gafanhoto devorou; o que deixou o gafanhoto, o roedor devorou; e o que ficou do roedor, o devastador comeu.

4. Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fûfaló), amit a jélek meghagyott.

5. Despertai, ó ébrios, e chorai; bebedores de vinho, lamentai-vos, porque o suco da vinha foi tirado da vossa boca!

5. Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.

6. Minha terra foi invadida por um povo forte e inumerável; seus dentes são dentes de leão, e tem mandíbulas de leoa.

6. Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nõstény oroszláné.

7. Devastou o meu vinhedo, destruiu minha figueira, descascou-a completamente, lançou-a por terra e seus ramos tornaram-se brancos.

7. Szõlõskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.

8. Clama como uma virgem cingida de saco para chorar o prometido de sua juventude.

8. Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szûz ifjúkori jegyese fölött!

9. Já não há oferta nem libação no Templo do Senhor. Os sacerdotes, servos do Senhor, estão de luto.*

9. Eltûnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.

10. Os campos estão devastados, o solo enlutado. O trigo foi destruído, o mosto perdido, o óleo estragado.

10. Pusztává lett a mezõ, gyászol a termõföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.

11. Os lavradores estão desamparados, os vinhateiros lamentam-se por causa do trigo e da cevada, porque a colheita foi destruída.

11. Szégyenkeznek a földmûvesek, siránkoznak a szõlõsgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.

12. A vinha secou, a figueira murchou; a romãzeira, a palmeira, a macieira, todas as árvores definham; a alegria, envergonhada, foi para longe dos homens.

12. Kiszáradt a szõlõskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezõn minden fa. Bizony eltûnt a vidámság is az emberek fiai közül!

13. Revesti-vos de sacos, sacerdotes, e batei no peito! Lamentai-vos, ministros do altar! Vinde, passai a noite vestidos de saco, servos de meu Deus!

13. Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltûnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.

14. Publicai o jejum, convocai a assembleia, reuni os anciãos e toda a população no Templo do Senhor, vosso Deus,

14. Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyûjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:

15. e clamai ao Senhor: “Ai, que dia!”. O dia do Senhor, com efeito, está próximo, e vem como um furacão desencadeado pelo Todo-poderoso.*

15. "Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!"

16. Acaso não foi sob os nossos olhos que desapareceu todo o mantimento e se desvaneceram do templo de nosso Deus a alegria e o regozijo?

16. Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?

17. As sementes secaram sob os torrões, os celeiros estão vazios, os armazéns, arruinados, porque falta o trigo.

17. Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csûrök, összedõltek a magtárak, mert odalett a termés.

18. Como geme o rebanho, e como anda errante o gado por falta de pastagens! Até mesmo os rebanhos de ovelhas padecem.

18. Miért nyugtalanok az állatok, miért bõg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelõje. Lám, a birkanyáj is bûnhõdik!

19. Clamo a vós, Senhor, porque o fogo devorou a erva do deserto, a chama queimou todas as árvores do campo;

19. Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tûz a puszta legelõit, fölperzselte a láng a mezõ minden fáját.

20. os próprios animais selvagens suspiram por vós, porque as correntes das águas secaram, e o fogo devorou a erva do deserto.

20. Hozzád kiáltanak a mezõ vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tûz a puszta legelõit.