Isaías, 25

1. Senhor, vós sois meu Deus; eu vos exaltarei e celebrarei vosso nome, porque executastes maravilhosos desígnios, concebidos, de há muito, com firme constância.

1. Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlõ és igaz dolgokat.

2. Reduzistes a cidade a um montão de pedras e a fortaleza a um acervo de ruínas. A cidadela dos orgulhosos está aniquilada e jamais será reconstruída.*

2. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerõsített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha.

3. Por isso, um povo forte vos glorifica e a sociedade das nações valentes vos venera.

3. Ezért erõs népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved.

4. Porque vós sois refúgio para o fraco, refúgio para o pobre na sua tribulação, abrigo contra a tempestade e sombra contra o calor. Porque o sopro dos tiranos é como uma tempestade de inverno,*

4. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szûkölködõnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erõszakosak úgy tomboltak, mint a vihar.

5. como o calor sobre uma terra árida. Vós fazeis cessar o clamor dos tiranos, assim como cessa o calor à sombra de uma nuvem. O canto triunfal dos tiranos se extinguirá.

5. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hõséget az árnyékos felhõ, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

6. O Senhor dos exércitos preparou para todos os povos, nesse monte, um banquete de carnes gordas, um festim de vinhos velhos, de carnes gordas e medulosas, de vinhos velhos purificados.

6. A Seregek Ura minden nemzetnek bõséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erõs színbor.

7. Nesse monte tirará o véu que vela todos os povos, a cortina que recobre todas as nações,

7. És leveszi e hegyrõl a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.

8. e fará desaparecer a morte para sempre. O Senhor Deus enxugará as lágrimas de todas as faces e tirará de toda a terra o opróbrio que pesa sobre o seu povo, porque o Senhor o disse.

8. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népérõl a gyalázatot, lemossa az egész földön. Õ, az Úr mondta ezt.

9. Naquele dia, dirão: “Eis nosso Deus do qual esperamos nossa libertação. Congratulemo-nos, rejubilemo-nos por seu socorro,

9. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Õ az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!

10. porque a mão do Senhor repousa neste monte, enquanto que Moab é pisada no seu lugar como pisada é a palha no monturo.

10. Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében.

11. Aí estende as suas mãos como as estende o nadador para nadar. Porém, o Senhor abate o seu orgulho, e frustra-lhe o esforço das mãos.

11. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.

12. Suas muralhas, soberbas e fortes, ele as faz cair e as arrasa até o rés do chão”.

12. Magasba nyúló, erõs falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.