Isaías, 41

1. Ilhas, silenciai para me ouvir, e que os povos renovem suas forças. Que venham tomar a palavra, e pleitear comigo sua causa!*

1. Hallgassatok rám, ti szigetek; kapjanak új erõre a nemzetek, lépjenek elé és beszéljenek, szálljunk egymással perbe!

2. Quem suscitou do Oriente aquele cujos passos são acompanhados de vitórias? Quem pôs então as nações à sua mercê, e fez cair diante dele os reis? Sua espada os reduz a pó, seu arco os dispersa como se fossem palha.*

2. "Ki támasztotta kelet felõl azt, akit minden lépésében gyõzelem kísér? Ki az, aki a nemzeteket kiszolgáltatja neki, és megalázza elõtte a királyokat? Kardja porrá zúzza õket, íja meg szétszórja, mint a pelyvát.

3. Persegue-os e passa invulnerável, sem mesmo tocar com seus pés o caminho.*

3. Üldözõbe veszi õket, s akadálytalanul halad elõre, lába szinte nem is éri az utat.

4. Quem, pois, realizou essas coisas? Aquele que desde a origem chama as gerações à vida: eu, o Senhor, que sou o primeiro e que estarei ainda com os últimos.

4. Ki határozta el, s ki vitte ezt végbe? Az, aki kezdettõl fogva szólította a nemzeteket. Én, az Úr, az elsõ, aki még az utolsók közt is ugyanaz vagyok."

5. À sua vista as ilhas são presas de temor, e os confins da terra tremem. Que se apresentem e venham.*

5. A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyûlnek.

6.

6. Ki-ki segítséget nyújt társának, és így szólnak egymáshoz: Bátorság!

7.

7. az öntõmester bátorítja az ötvöst; a kalapáccsal dolgozó meg azt, aki az üllõt veri. És közben azt mondja arról, amit forraszt: Jó lesz. Aztán szegekkel erõsíti meg a bálványt, nehogy meginogjon.

8. Mas tu, Israel, meu servo, Jacó que escolhi, raça de Abraão, meu amigo,*

8. És te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit kiválasztottam barátomnak, Ábrahám ivadéka.

9. tu, que eu trouxe dos confins da terra, e que fiz vir do fim do mundo, e a quem eu disse: “Tu és meu servo, eu te escolhi, e não te rejeitei”;*

9. Te, akit a föld határairól hoztalak elõ, és a világ végérõl hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el:

10. nada temas, porque estou contigo, não lances olhares desesperados, pois eu sou teu Deus; eu te fortaleço e venho em teu socorro, eu te amparo com minha destra vitoriosa.

10. Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerõsítelek, megsegítelek, és felkarol gyõzedelmes jobbom.

11. Vão ficar envergonhados e confusos todos aqueles que se revoltaram contra ti; serão aniquilados e destruídos aqueles que te contradizem;

11. Bizony megszégyenülnek és gyalázatra jutnak, mind, akik ellened lázadoztak. Elpusztulnak és elvesznek, akik harcba szálltak ellened.

12. em vão os procurarás, não mais encontrarás aqueles que lutam contra ti; serão destruídos e reduzidos a nada aqueles que te combatem.

12. Keresni fogod, de többé nem találod azokat, akik ellened hadakoztak. Elpusztulnak és semmivé lesznek, akik háborgattak.

13. Pois eu, o Senhor, teu Deus, eu te seguro pela mão e te digo: “Nada temas, eu venho em teu auxílio.

13. Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek.

14. Portanto, nada de medo, Jacó, pobre vermezinho, Israel, mísero inseto. Sou eu quem venho em teu auxílio” – diz o Senhor, teu Redentor é o Santo de Israel.*

14. Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg, te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod - az Úr mondja ezt neked -, Izrael Szentje, a te Megváltód.

15. Vou fazer de ti um trenó triturador, novinho, eriçado de pontas: calcarás e esmagarás as montanhas, picarás miúdo as colinas como a palha do trigo.*

15. Nézd, cséplõszánná teszlek, új és éles fogú cséplõszánná. Hegyeket csépelsz és törsz majd össze, halmokat zúzol pozdorjává.

16. Tu as joeirarás e o vento as carregará; o turbilhão as espalhará; entretanto, graças ao Senhor, te alegrarás, te gloriarás no Santo de Israel.

16. Szélnek engeded majd, és a szél elsodorja õket, a forgószél szerteszórja mind. De te ujjongsz majd az Úrban, és dicsekszel Izrael Szentjében.

17. Os infelizes que buscam água e não a encontram e cuja língua está ressequida pela sede, eu, o Senhor, os atenderei, eu, o Deus de Israel, não os abandonarei.

17. Vizet keresnek a szûkölködõk és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól. Én, az Úr, meghallgatom õket, én, Izrael Istene, nem hagyom el õket.

18. Sobre os planaltos desnudos, farei correr água, e brotar fontes no fundo dos vales. Transformarei o deserto em lagos, e a terra árida em fontes.

18. Folyókat fakasztok a kopasz dombokon, és forrásokat a völgyek ölén. A pusztaságot tóvá változtatom, vizek forrásaivá a kiaszott földet.

19. Plantarei no deserto cedros e acácias, murtas e oliveiras; farei crescer nas estepes o cipreste, ao lado do olmo e do buxo,

19. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyõt ültetek, platánt és ciprust, egymás mellett.

20. a fim de que saibam à evidência, e pela observação compreendam, que foi a mão do Senhor que fez essas coisas, e o Santo de Israel quem as realizou.

20. Hogy így mindenki lássa és megtudja, meggondolja és megértse: Az Úr keze vitte ezt végbe mind, Izrael Szentje teremtette.

21. “Pleiteai vossa causa” – diz o Senhor –; “fazei valer vossos argumentos” – diz o rei de Jacó.

21. "Hozzátok elõ ügyeteket - mondja az Úr, adjátok elõ érveiteket - így beszél Jákob királya.

22. Que se apresentem e nos predigam o que vai acontecer. Do passado ou do que souberam predizer, a que tenhamos dado atenção? Ou, então, anunciai-nos o futuro, para nos fazer conhecer o final.*

22. Lépjenek elõ és adják tudtunkra, ami történni fog. Mit is mondhatnának az elmúlt dolgokról, olyat, amire érdemes volna fölfigyelni? Vagy mondjatok valamit azokról, amik eljövendõk, hadd tudjuk meg, mi lesz majd a végük.

23. Revelai o que acontecerá mais tarde, e admitiremos que vós sois deuses. Fazei qualquer coisa, a fim de que nos possamos medir!*

23. Adjátok hírül, mi történik majd a jövõben, hogy megtudjuk: istenek vagytok. Tegyetek már valamit: akármit, hogy ámulva láthassuk mindannyian.

24. Mas nada sois, vossa obra é nula, afeiçoar-se a vós é abominável.

24. Bizony semmik vagytok, s minden mûvetek semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ."

25. Eu o fiz surgir do norte e ele vem, do oriente, chamei-o pelo nome; ele calca aos pés os príncipes como lama, qual o oleiro quando amassa o barro.*

25. Északról támasztottam a szabadítót, hogy jöjjön. Napkeletrõl hívtam meg, a nevén szólítottam. Úgy összetiporta a helytartókat, mint a sarat, vagy amint a fazekas tapossa az agyagot.

26. Quem o havia predito para nos prevenir, quem o havia anunciado, para que se diga: “É exato?”. Ninguém o declarou, ninguém o avisou, ninguém ouviu vossos oráculos.

26. Ki hirdette ezt kezdettõl fogva, hogy megtudjuk, és ki jövendölte meg már rég, hogy elmondhassuk: Úgy van!? Senki sem hirdette, senki sem jövendölte meg, senki sem hallotta szavatokat.

27. Eu sou o primeiro que disse a Sião: “Ei-los” –, e enviei a Jerusalém a boa-nova.

27. Én mondtam elõször Sionnak: "Lám, itt vannak!" Én küldtem Jeruzsálemnek örömhírt hozó hírnököt.

28. Entre eles não encontrei ninguém, ninguém que soubesse dar um aviso. Pergunto-lhes: “De onde vem ele?” Não respondem.*

28. Körülnéztem, de közülük nem volt senki, nem akadt egy sem, aki tanácsot adott volna; akit, ha megkérdeznek, megfelelt volna.

29. Pois bem, todos eles nada são, suas obras são nulas. Suas estátuas, vazias como o vento.

29. Bizony, ezek mind semmik, mûveik is csak semmiségek. A bálványaik meg: szél és hiábavalóság.