1. impiis autem usque in novissimum sine misericordia ira supervenit præsciebat enim et futura illorum
2. quoniam ipsi cum reversi essent ut se ducerent et cum magna sollicitudine præmisissent illos consequebantur illos pænitentia acti
3. adhuc enim inter manus habentes luctus et deplorantes ad monumenta mortuorum aliam sibi adsumpserunt cogitationem inscientiæ et quos rogantes projecerunt hos tamquam fugitivos persequebantur
4. ducebat enim illos ad hunc finem digna necessitas et horum quæ acciderant memorationem amittebant
5. ut eam quæ deerat tormentis replerent punitionem et populus quidem tuus mirabiliter transiret illi autem novam mortem invenirent
6. omnis enim creatura ad suum genus ab initio refigurabatur deserviens tuis præceptis ut pueri tui custodirentur inlæsi
7. nam nubis castra eorum adumbrabat et ex aqua quæ ante erat terra arida apparuit et ex mari Rubro via sine inpedimento et campus germinans de profundo nimio
8. per quem omnis natio transivit quæ tegebatur tua manu videntes mirabilia monstra
9. tamquam equi enim depaverunt et tamquam agni exultaverunt magnificantes te Domine qui liberasti illos
10. memores enim erant adhuc eorum quæ in incolatu illorum facta fuerant quemadmodum pro natione animalium eduxit terra muscas et pro piscibus eructavit fluvius multitudinem ranarum
11. novissime autem viderunt novam creaturam avium cum abducti concupiscentia postulaverunt escam epulationis
12. in adlocutione enim desiderii ascendit illis de mari ortygometra et vexationes peccatoribus supervenerunt non sine illis quæ ante facta erant argumentis per vim fluminum juste enim patiebantur secundum suas nequitias
13. etenim detestabiliorem inhospitalitatem instituerunt alii quidem ignotos non recipiebant advenas alii autem bonos hospites in servitutem accipiebant
14. et non solum hoc sed et alius quis respectus erit illorum quoniam inviti recipiebant extraneos
15. qui autem cum lætitia receperunt hos qui eisdem usi erant justitiis sævissimis adflixerunt doloribus
16. percussi sunt autem cæcitate sicut illi in foribus justi cum subitaneis cooperti essent tenebris unusquisque ostii sui transitum quærebat
17. in se enim elementa dum convertuntur sicut in organo qualitatis sonus inmutatur et omnia suum sonum custodiunt unde est æstimare et ex ipso certo visu
18. agrestia enim in aquatica convertebantur et quæcumque erant natantia in terram transiebant
19. ignis in aqua valebat supra suam virtutem et aqua extinguentis naturæ obliviscebatur
20. flammæ e contrario corruptibilium animalium non vexaverunt carnes coambulantium nec dissolvebant illam quæ facile dissolvitur sicut glacies bonam escam in omnibus enim Domine magnificasti populum tuum et honorasti et non despexisti in omni tempore et in omni loco adsistens eis
Lábjegyzetek:
19:1-3 - Az egyiptomiak szívének megkeményedése még annyi csapás után is az isteni igazságosság jele. Isten megengedi nekik, hogy kitartsanak makacsságukban, ami a Vörös-tengerben végsõ pusztulásukhoz vezet (lásd még 2 Mózes 14:17-18 és Róma 9:18).
19:6-7 - A teremtés együttműködik Istennel, hogy felszabadítsa népét, megváltoztatva természeti törvényeit, hogy az igazak javára váljanak. A tenger részei lehetővé teszik az izraeliták áthaladását, ami azt mutatja, hogy a természet is alá van vetve Isten akaratának (lásd még 2 Mózes 14:21-22 és Józsué 3:13-17).
19:9-10 - Az izraeliták úgy haladnak át a tengeren, mintha szárazon járnának, míg az egyiptomiak végzetükre számítanak. Biztonságos átkelésük Isten üdvösségét és az Ő védelmébe vetett bizalmát jelképezi (lásd még 2Móz 14:29-31 és Zsidók 11:29).
19:13-14 - Az egyiptomiakat azért szenvedik el a csapások, mert üldözték Isten népét. Azok, akik elutasítják Isten irgalmát és üldözik az igazakat, az Úr kérlelhetetlen igazságosságával szembesülnek (lásd még 2Móz 15:4-5 és Róma 12:19).
19:22 - Mindezen eseményekben Isten megmutatja igazságosságát és irgalmát. Határozottan cselekszik, hogy megmentse az igazakat és megbüntesse a gonoszokat, megmutatva, hogy gondviselése tökéletes, és ítélete tévedhetetlen (lásd még Zsoltárok 145:17 és 2 Péter 2:9).
Kapcsolódó versek Liber Sapientiae, 19:
A Bölcsesség 19. fejezete zárja az Exodus elbeszélését, megerősítve, hogy Isten gondoskodik Izraelről. Hogyan szolgálja a teremtés isteni célokat? Ez a betetőző szöveg összefoglalja az Exodus csodáit, hangsúlyozva, hogyan rendezte át Isten a természetet, hogy megmentse népét és ítélje meg ellenségeit. A fejezet megerősíti az isteni igazságosság és irgalom témáit. A 19. Bölcsesség a könyvet azzal fejezi be, hogy ünnepli Isten szuverenitását és választott népe iránti szeretetét. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak ennek a fejezetnek az Isten hűségéről szóló zárótémáival.
2Móz 14:21-22: "Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, és az Úr elűzte a tengert erős keleti széllel, amely egész éjjel fújt, és a tengert szárazzá változtatta. A vizek kettéváltak, és az izraeliták szárazon keltek át a tenger közepén, jobb és bal felől egy vízfallal." - Ez a rész a Vörös-tengeren való átkelést írja le, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
1Korinthus 10:1-2: "Testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek a tényről, hogy minden ősünk a felhő alatt volt, és mindannyian a tengeren mentek át. Mózesben mindnyájan megkeresztelkedtek a felhőben és a tengerben." - Pál a Vörös-tengeren való átkelést a keresztség egy fajtájaként értelmezi, és a 19. Bölcsességhez hasonló lelki értelmezést kínál.
Zsidók 11:29: "A nép hit által kelt át a Vörös-tengeren, mint a szárazon; de amikor az egyiptomiak megpróbálták ezt megtenni, elnyelte őket a tenger." - A Zsidókhoz írt levél szerzője a Vörös-tengeren való átkelést a Bölcsesség 19 témáit visszhangzó hit cselekedeteként értelmezi.
Zsoltárok 106:9-11: "Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és átvezette őket a mélységen, mint a sivatagon. Megmentette őket annak kezéből, aki gyűlölte őket; Kiváltotta őket az ellenség kezéből. A vizek elborították ellenségeiket; egy sem szökött meg közülük." - Ez a zsoltár a Vörös-tengeren való átkelésre reflektál, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
Jelenések 15:3: "és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Uram, Istenem. Igazak és igazak a te utaid, ó, nemzetek királya." - Ez a rész a „Mózes énekére” hivatkozik, amely a Vörös-tengernél ünnepli a szabadulást, amely a Bölcsesség 19 központi eseménye.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 19. fejezete az egyiptomiak büntetéséről?
A 19. bölcsesség leírja, hogy az isteni büntetés igazságos és súlyos volt, mivel az egyiptomiak nem ismerték fel Isten nagyságát, és továbbra is üldözték az izraelitákat. (Bölcsesség 19:1-4)
Hogyan nyilvánul meg Isten bölcsessége a 19. bölcsesség csapásaiban?
Isten bölcsessége nyilvánvaló a csapásokban, mert pontosan alkalmazták őket, bizonyítva, hogy Isten abszolút uralja mindent. (Bölcsesség 19:5-9)
Mit tanít a Bölcsesség könyve 19 a jó és a rossz közötti harcról?
A könyv rávilágít arra, hogy a jót (Izrael képviselte) Isten védte, míg a rosszat (amelyet az egyiptomiak képviseltek) jogosan büntetett meg. (Bölcsesség 19:13-16)
Mit tanulhatunk meg Isten jelleméről a csapásokból?
A csapások azt mutatják, hogy Isten igazságos, szuverén, és minden helyzetet irányít, megbünteti a gonoszt és megvédi az igazakat. (Bölcsesség 19:1-9)
Hogyan használta Isten a természetet arra, hogy megbüntesse az egyiptomiakat a Bölcsesség 19-ben?
Isten a természet elemeit, például a tüzet és az esőt használta az egyiptomiak megbüntetésére, bemutatva az elemek feletti hatalmát és az ítélkezési képességét. (Bölcsesség 19:17-19)
