1. omne mandatum quod ego præcipio tibi hodie cave diligenter ut facias ut possitis vivere et multiplicemini ingressique possideatis terram pro qua juravit Dominus patribus vestris
2. et recordaberis cuncti itineris per quod adduxit te Dominus Deus tuus quadraginta annis per desertum ut adfligeret te atque temptaret et nota fierent quæ in tuo animo versabantur utrum custodires mandata illius an non
3. adflixit te penuria et dedit tibi cibum manna quem ignorabas tu et patres tui ut ostenderet tibi quod non in solo pane vivat homo sed in omni verbo quod egreditur ex ore Domini
4. vestimentum tuum quo operiebaris nequaquam vetustate defecit et pes tuus non est subtritus en quadragesimus annus est
5. ut recogites in corde tuo quia sicut erudit homo filium suum sic Dominus Deus tuus erudivit te
6. ut custodias mandata Domini Dei tui et ambules in viis ejus et timeas eum
7. Dominus enim Deus tuus introducet te in terram bonam terram rivorum aquarumque et fontium in cujus campis et montibus erumpunt fluviorum abyssi
8. terram frumenti hordei vinearum in qua ficus et mala granata et oliveta nascuntur terram olei ac mellis
9. ubi absque ulla penuria comedes panem tuum et rerum omnium abundantia perfrueris cujus lapides ferrum sunt et de montibus ejus æris metalla fodiuntur
10. ut cum comederis et satiatus fueris benedicas Domino Deo tuo pro terra optima quam dedit tibi
11. observa et cave nequando obliviscaris Domini Dei tui et neglegas mandata ejus atque judicia et cærimonias quas ego præcipio tibi hodie
12. ne postquam comederis et satiatus domos pulchras ædificaveris et habitaveris in eis
13. habuerisque armenta et ovium greges argenti et auri cunctarumque rerum copiam
14. elevetur cor tuum et non reminiscaris Domini Dei tui qui eduxit te de terra Ægypti de domo servitutis
15. et ductor tuus fuit in solitudine magna atque terribili in qua erat serpens flatu adurens et scorpio ac dipsas et nullæ omnino aquæ qui eduxit rivos de petra durissima
16. et cibavit te manna in solitudine quod nescierunt patres tui et postquam adflixit ac probavit ad extremum misertus est tui
17. ne diceres in corde tuo fortitudo mea et robur manus meæ hæc mihi omnia præstiterunt
18. sed recorderis Domini Dei tui quod ipse tibi vires præbuerit ut impleret pactum suum super quo juravit patribus tuis sicut præsens indicat dies
19. sin autem oblitus Domini Dei tui secutus fueris alienos deos coluerisque illos et adoraveris ecce nunc prædico tibi quod omnino dispereas
20. sicut gentes quas delevit Dominus in introitu tuo ita et vos peribitis si inobœdientes fueritis voci Domini Dei vestri
Lábjegyzetek:
8:2-3 - Isten átvezette Izraelt a pusztán, hogy próbára tegye őket, és megtanítsa rájuk támaszkodni. A központi tanulság az, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik (lásd még Máté 4:4 és Lukács 4:4).
8:5-6 - Isten úgy fegyelmezi népét, mint egy apa gyermekeit, kinyilatkoztatva gondoskodását és atyai szeretetét. Az Isten parancsolatainak való engedelmesség válasz a szeretetteljes fegyelemre (lásd még Zsidók 12:5-6 és Példabeszédek 3:11-12).
8:7-9 - Isten megígéri, hogy Izraelt gazdag és termékeny földre vezeti, kiemelve hűségét ígéreteinek beteljesítésében. Az ígéret földje Isten gondoskodásának és gondoskodásának képe (lásd még 5Móz 11:10-12 és Zsolt 105:42-44).
8:10-11 - Mózes figyelmezteti az embereket, hogy emlékezzenek Istenre, és hálát adjanak neki, miután beléptek az Ígéret földjére, és boldogulnak. A hálátlanság és Istenről való feledékenység lelki veszélyek (lásd még 5Móz 6:12 és Zsolt 103:1-2).
8:17-18 - Az embereket figyelmeztetik, hogy ne bízzanak saját erejükben és képességeikben, hanem ismerjék fel, hogy Isten az, aki hatalmat ad a vagyon megszerzésére. Hangsúlyozzák az Istentől való függést az élet minden területén (lásd még 1Korinthus 4:7 és Jakab 1:17).
Kapcsolódó versek Liber Deuteronomii, 8:
Az 5Mózes 8. fejezete a vadon tanulságaira reflektál. Hogyan alakítják a megpróbáltatások Isten népének hitét? Ez a jelentős szöveg felidézi az isteni gondoskodást a sivatagban eltöltött 40 év során, óva int a büszkeségtől és az önbizalomtól, és hálára buzdít. A fejezet kiemeli Isten szeretetteljes fegyelmezését, a manna csodálatos ellátását és az alázat nélküli boldogulás veszélyeit. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek az elmélkedő fejezetnek a mélyreható témáihoz kapcsolódnak.
Máté 4:4: "Jézus így válaszolt: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik." - Jézus Sátán kísértésére válaszolva közvetlenül idézi az 5Móz 8:3-at.
1Korinthus 10:9: "Nem szabad próbára tenni az Urat, ahogy néhányan tették, és kígyók ölték meg őket." - Pál utal az 5Móz 8:2-ben található figyelmeztetésre, hogy ne tegyük próbára Istent.
Zsidók 12:11: "Jelenleg úgy tűnik, hogy egyetlen fegyelem sem örömre ad okot, inkább szomorúságra. Később azonban megteremti az igazságosság és a béke gyümölcsét azok számára, akiket ez képezett." - Ez a rész az 5Móz 8:5 témáját tükrözi az isteni fegyelemről.
1Timóteus 6:17: "Parancsold meg azoknak, akik ebben a világban gazdagok, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a gazdagság bizonytalanságába helyezzék reményüket, hanem Istenben, aki mindennel gazdagon ellát bennünket, hogy megelégedjünk." - Pál megismétli az 5Móz 8:17-18 figyelmeztetését, hogy ne felejtsük el Istent a jólétben.
Jelenések 3:17: "Azt mondod: gazdag vagyok, gazdagságra tettem szert, és nincs szükségem semmire. Nem ismeri fel azonban, hogy nyomorult, együttérzésre érdemes, szegény, vak és meztelen." - Ez a rész az 5Móz 8:11-14-ben található figyelmeztetést tükrözi, hogy ne felejtsük el Istent a jólétben.
FAQ:
Mennyire fontos emlékezni a sivatagban töltött időre?
A pusztában eltöltött időkre való emlékezés arra tanítja Izraelt, hogy bízzon Istenben, és ne felejtse el, hogy Ő volt az, aki fenntartotta és elvezette őket az Ígéret Földjére. (5Mózes 8:2)
Mit akart Isten megtanítani az embereknek azzal, hogy megengedte az éhínséget a sivatagban?
Isten meg akarta tanítani, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik. (5Mózes 8:3)
Mi a veszélye annak, hogy a jólétben elfelejtjük Istent?
Fennáll a veszély, hogy az emberek arrogánssá válnak, azt gondolva, hogy jólétük saját erejükből fakad, elfelejtve, hogy Isten áldotta meg őket. (5Mózes 8:17-18)
Hogyan viselkedjenek az emberek, amikor megkapják az Ígéret Földjét?
Az embereknek emlékezniük kellett Istenre, követniük kellett parancsolatait, és nem szabad elfelejteni, hogy Ő adta nekik a földet és annak áldásait. (5Mózes 8:10-11)
Miért fontos felismerni, hogy Isten minden áldás forrása?
Ha Istent ismerjük el minden áldás forrásának, az segít az embereknek megőrizni az alázatosságot és a hálát. (5Mózes 8:18)
