1. διὰ τί δὲ κύριον ἔλαθον ὧραι
2. ἀσεβεῖς δὲ ὅριον ὑπερέβησαν ποίμνιον σὺν ποιμένι ἁρπάσαντες
3. ὑποζύγιον ὀρφανῶν ἀπήγαγον καὶ βοῦν χήρας ἠνεχύρασαν
4. ἐξέκλιναν ἀδυνάτους ἐξ ὁδοῦ δικαίας ὁμοθυμαδὸν ἐκρύβησαν πραεῖς γῆς
5. ἀπέβησαν δὲ ὥσπερ ὄνοι ἐν ἀγρῷ ὑπὲρ ἐμοῦ ἐξελθόντες τὴν ἑαυτῶν πρᾶξιν ἡδύνθη αὐτῷ ἄρτος εἰς νεωτέρους
6. ἀγρὸν πρὸ ὥρας οὐκ αὐτῶν ὄντα ἐθέρισαν ἀδύνατοι δὲ ἀμπελῶνας ἀσεβῶν ἀμισθὶ καὶ ἀσιτὶ ἠργάσαντο
7. γυμνοὺς πολλοὺς ἐκοίμισαν ἄνευ ἱματίων ἀμφίασιν δὲ ψυχῆς αὐτῶν ἀφείλαντο
8. ἀπὸ ψεκάδων ὀρέων ὑγραίνονται παρὰ τὸ μὴ ἔχειν αὐτοὺς σκέπην πέτραν περιεβάλοντο
9. ἥρπασαν ὀρφανὸν ἀπὸ μαστοῦ ἐκπεπτωκότα δὲ ἐταπείνωσαν
10. γυμνοὺς δὲ ἐκοίμισαν ἀδίκως πεινώντων δὲ τὸν ψωμὸν ἀφείλαντο
11. ἐν στενοῖς ἀδίκως ἐνήδρευσαν ὁδὸν δὲ δικαίαν οὐκ ᾔδεισαν
12. οἳ ἐκ πόλεως καὶ οἴκων ἰδίων ἐξεβάλλοντο ψυχὴ δὲ νηπίων ἐστέναξεν μέγα αὐτὸς δὲ διὰ τί τούτων ἐπισκοπὴν οὐ πεποίηται
13. ἐπὶ γῆς ὄντων αὐτῶν καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν ὁδὸν δὲ δικαιοσύνης οὐκ ᾔδεισαν οὐδὲ ἀτραποὺς αὐτῆς ἐπορεύθησαν
14. γνοὺς δὲ αὐτῶν τὰ ἔργα παρέδωκεν αὐτοὺς εἰς σκότος καὶ νυκτὸς ἔσται ὡς κλέπτης
15. καὶ ὀφθαλμὸς μοιχοῦ ἐφύλαξεν σκότος λέγων οὐ προσνοήσει με ὀφθαλμός καὶ ἀποκρυβὴν προσώπου ἔθετο
16. διώρυξεν ἐν σκότει οἰκίας ἡμέρας ἐσφράγισαν ἑαυτούς οὐκ ἐπέγνωσαν φῶς
17. ὅτι ὁμοθυμαδὸν τὸ πρωὶ αὐτοῖς σκιὰ θανάτου ὅτι ἐπιγνώσεται ταραχὰς σκιᾶς θανάτου
18. ἐλαφρός ἐστιν ἐπὶ πρόσωπον ὕδατος καταραθείη ἡ μερὶς αὐτῶν ἐπὶ γῆς
19. ἀναφανείη δὲ τὰ φυτὰ αὐτῶν ἐπὶ γῆς ξηρά ἀγκαλίδα γὰρ ὀρφανῶν ἥρπασαν
20. εἶτ’ ἀνεμνήσθη αὐτοῦ ἡ ἁμαρτία ὥσπερ δὲ ὁμίχλη δρόσου ἀφανὴς ἐγένετο ἀποδοθείη δὲ αὐτῷ ἃ ἔπραξεν συντριβείη δὲ πᾶς ἄδικος ἴσα ξύλῳ ἀνιάτῳ
21. στεῖραν γὰρ οὐκ εὖ ἐποίησεν καὶ γύναιον οὐκ ἠλέησεν
22. θυμῷ δὲ κατέστρεψεν ἀδυνάτους ἀναστὰς τοιγαροῦν οὐ μὴ πιστεύσῃ κατὰ τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς
23. μαλακισθεὶς μὴ ἐλπιζέτω ὑγιασθῆναι ἀλλὰ πεσεῖται νόσῳ
24. πολλοὺς γὰρ ἐκάκωσεν τὸ ὕψωμα αὐτοῦ ἐμαράνθη δὲ ὥσπερ μολόχη ἐν καύματι ἢ ὥσπερ στάχυς ἀπὸ καλάμης αὐτόματος ἀποπεσών
25. εἰ δὲ μή τίς ἐστιν ὁ φάμενος ψευδῆ με λέγειν καὶ θήσει εἰς οὐδὲν τὰ ῥήματά μου
Lábjegyzetek:
24:1-4 - Jób felteszi a kérdést, hogy a gonoszok miért nem néznek szembe Isten azonnali ítéletével, rávilágítva az igazságosság nyilvánvaló hiányára a társadalomban. Ez a megfigyelés megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye (lásd még Zsolt 73:12-14 és Prédikátor 8:14).
24:5-9 - Jób a társadalmi igazságtalanságokat írja le, ahol a szegényeket és a rászorulókat elnyomják. A társadalmi egyenlőtlenségek elítélése rávilágít Isten igazságosságának és irgalmának fontosságára, valamint az emberi felelősségre az igazságosság keresésében (lásd még Ésaiás 1:17 és Jakab 1:27).
24:10-12 - Jób hangsúlyozza, hogy a gonoszok boldogulhatnak és kényelmesen élhetnek még elnyomás és igazságtalanság közepette is. Ez a valóság kérdéseket vet fel a szenvedés és az isteni igazságosság természetével kapcsolatban (lásd még Zsoltárok 49:16-17 és Prédikátor 9:2).
24:13-17 - Jób bírálja azokat, akik ellenzik az igazság világosságát, jelezve, hogy a gonoszok jólétük ellenére sötétségben élnek. Ez a kép tükrözi az Isten igazságossága és az élet valósága közötti feszültséget (lásd még János 3:19-21 és Róma 1:18-20).
24:18-25 - Jób arra a következtetésre jut, hogy a gonoszok látszólagos büntetlensége ellenére Isten szuverén, és a kellő időben igazságot szolgáltat. Ez a remény alapvető az isteni gondviselés és a végső ítélet megértéséhez (lásd még Zsoltárok 37:9-11 és Jelenések 20:11-15).
Kapcsolódó versek Jó, 24:
Jób 24. fejezete megkérdőjelezi Isten látszólagos közömbösségét. Miért tűnik úgy, hogy a gonosz győzedelmeskedik? Ebben a nyugtalanító beszédben Jób leírja azokat az igazságtalanságokat és elnyomásokat, amelyeknek tanúja lehet a világban, és megkérdőjelezi, miért nem úgy tűnik, hogy Isten közbelép. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a gonosz valósága, a társadalmi igazságosság és az isteni beavatkozás vágya. A Jób 24. fejezete megkérdőjelezi Isten szuverenitásának megértését egy összetört világban. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak ennek a provokatív fejezetnek a kihívást jelentő témáival.
Ámós 5:12: "Mert tudom, hány vétketek van, és mennyi bűnötök. Elnyomod az igazakat, kenőpénzt fogadsz el, és megakadályozod, hogy a szegényeknek igazságot szolgáltassanak a bíróságokon." - Ámos elítéli a Jób által a Jób 24-ben leírtakhoz hasonló társadalmi igazságtalanságokat.
Zsoltárok 10:8-9: "Lesben fekszenek a falvak közelében; rejtett helyeken megölik az ártatlanokat, lesben állnak áldozataikra. Lesben állnak, mint oroszlán a sűrűben; lesben állnak, hogy elkapják a rászorulókat; elkapják a rászorulót és hálójukba ejtik." - Ez a zsoltár a Jób 24-ben szereplő Jóbhoz hasonló módon írja le a gonoszok gonoszságát.
Példabeszédek 28:28: "Amikor a gonoszok hatalomra jutnak, a nép elrejtőzik; de amikor alábbhagynak, az igazak virágoznak." - Ez a közmondás a gonoszság társadalmi következményeire reflektál, amely témával a Jób 24-ben foglalkozik.
Ésaiás 10:1-2: "Jaj azoknak, akik igazságtalan törvényeket hoznak, akik elnyomó rendeleteket írnak, hogy megfosszák a szegényeket jogaiktól, és az én népem elnyomottjait az igazságosságtól, özvegyeket tesznek prédáikká és kirabolják az árvákat." - Ésaiás elítéli a társadalmi igazságtalanságot és elnyomást, amelyekről Jób a Jób 24-ben szól.
Jakab 5:4: "Nézd, a munkások bére, akik kaszálták szántóitokat, és amelyeket csalással visszatartottatok, kiáltanak ellenetek. Az aratók jajveszékelése eljutott a Seregek Urának fülébe." - James elítéli a munkások kizsákmányolását, ami a társadalmi igazságtalanság témája, amellyel Jób a Jób 24-ben foglalkozik.
FAQ:
Mit kérdez Jób az isteni igazságosságról?
Jób azt kérdezi, hogy Isten miért engedi meg a gonoszoknak, hogy azonnali büntetés nélkül éljenek és igazságtalanságot kövessenek el, látszólag figyelmen kívül hagyva tetteiket. (Jób 24:1-12)
Hogyan írja le Jób a gonoszok cselekedeteit?
Megemlíti, hogy földet lopnak, árvákat és özvegyeket bántalmaznak, kizsákmányolják a szegényeket, büntetés nélkül követnek el bűncselekményeket. (Jób 24:2-4)
Mit mond Jób a gonoszok végső sorsáról?
Elismeri, hogy jólétük ellenére a gonoszok tragikus véget érnek, mert Isten előbb-utóbb megítéli őket. (Jób 24:18-25)
Hogyan látja Jób az igazak szenvedését?
Fáj, hogy a szegényeket kizsákmányolják és igazságtalanul szenvednek, megkérdőjelezi az isteni beavatkozás nyilvánvaló hiányát. (Jób 24:5-12)
Milyen következtetést von le Jób az isteni igazságosságról?
Felismeri, hogy a gonoszok elkerülhetik az emberi ítéletet, de bízik abban, hogy Isten a maga idejében megítéli őket. (Jób 24:22-25)
