1. ὑπολαβὼν δὲ Ιωβ λέγει
2. εἶτα ὑμεῖς ἐστε ἄνθρωποι ἦ μεθ’ ὑμῶν τελευτήσει σοφία
3. κἀμοὶ μὲν καρδία καθ’ ὑμᾶς ἐστιν
4. δίκαιος γὰρ ἀνὴρ καὶ ἄμεμπτος ἐγενήθη εἰς χλεύασμα
5. εἰς χρόνον γὰρ τακτὸν ἡτοίμαστο πεσεῖν ὑπὸ ἄλλους οἴκους τε αὐτοῦ ἐκπορθεῖσθαι ὑπὸ ἀνόμων
6. οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ μηδεὶς πεποιθέτω πονηρὸς ὢν ἀθῷος ἔσεσθαι ὅσοι παροργίζουσιν τὸν κύριον ὡς οὐχὶ καὶ ἔτασις αὐτῶν ἔσται
7. ἀλλὰ δὴ ἐπερώτησον τετράποδα ἐάν σοι εἴπωσιν πετεινὰ δὲ οὐρανοῦ ἐάν σοι ἀπαγγείλωσιν
8. ἐκδιήγησαι δὲ γῇ ἐάν σοι φράσῃ καὶ ἐξηγήσονταί σοι οἱ ἰχθύες τῆς θαλάσσης
9. τίς οὐκ ἔγνω ἐν πᾶσι τούτοις ὅτι χεὶρ κυρίου ἐποίησεν ταῦτα
10. εἰ μὴ ἐν χειρὶ αὐτοῦ ψυχὴ πάντων τῶν ζώντων καὶ πνεῦμα παντὸς ἀνθρώπου
11. οὖς μὲν γὰρ ῥήματα διακρίνει λάρυγξ δὲ σῖτα γεύεται
12. ἐν πολλῷ χρόνῳ σοφία ἐν δὲ πολλῷ βίῳ ἐπιστήμη
13. παρ’ αὐτῷ σοφία καὶ δύναμις αὐτῷ βουλὴ καὶ σύνεσις
14. ἐὰν καταβάλῃ τίς οἰκοδομήσει ἐὰν κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπων τίς ἀνοίξει
15. ἐὰν κωλύσῃ τὸ ὥδωρ ξηρανεῖ τὴν γῆν ἐὰν δὲ ἐπαφῇ ἀπώλεσεν αὐτὴν καταστρέψας
16. παρ’ αὐτῷ κράτος καὶ ἰσχύς αὐτῷ ἐπιστήμη καὶ σύνεσις
17. διάγων βουλευτὰς αἰχμαλώτους κριτὰς δὲ γῆς ἐξέστησεν
18. καθιζάνων βασιλεῖς ἐπὶ θρόνους καὶ περιέδησεν ζώνῃ ὀσφύας αὐτῶν
19. ἐξαποστέλλων ἱερεῖς αἰχμαλώτους δυνάστας δὲ γῆς κατέστρεψεν
20. διαλλάσσων χείλη πιστῶν σύνεσιν δὲ πρεσβυτέρων ἔγνω
21. ἐκχέων ἀτιμίαν ἐπ’ ἄρχοντας ταπεινοὺς δὲ ἰάσατο
22. ἀνακαλύπτων βαθέα ἐκ σκότους ἐξήγαγεν δὲ εἰς φῶς σκιὰν θανάτου
23. πλανῶν ἔθνη καὶ ἀπολλύων αὐτά καταστρωννύων ἔθνη καὶ καθοδηγῶν αὐτά
24. διαλλάσσων καρδίας ἀρχόντων γῆς ἐπλάνησεν δὲ αὐτοὺς ὁδῷ ᾗ οὐκ ᾔδεισαν
25. ψηλαφήσαισαν σκότος καὶ μὴ φῶς πλανηθείησαν δὲ ὥσπερ ὁ μεθύων
Lábjegyzetek:
12:1-3 - Jób gúnyosan válaszol Zopharnak, azt állítva, hogy ő is rendelkezik bölcsességgel és megértéssel. Ez a reakció kiemeli a méltóságért folytatott küzdelmet a szenvedés és a meghallgatás iránti igény közepette (lásd még Prédikátor 7:21–22 és Példabeszédek 18:13).
12:4-6 - Jób észreveszi, hogy a gonoszok boldogulnak, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy az igazságosság mindig ebben az életben nyilvánul meg. Ez a megfigyelés a szenvedés összetettségét és a gonoszok látszólagos jólétét tükrözi, amely visszatérő téma a Szentírásban (lásd még Zsoltárok 73:12 és Prédikátor 8:14).
12:7-10 - Jób felkéri barátait, hogy tanuljanak a teremtésből, hangsúlyozva, hogy még az állatok és a madarak is megértik Isten cselekedetét. Ez a természetről mint az isteni erőről tanúskodó elmélkedés a teremtésben rejlő bölcsesség megerősítése (lásd még Zsoltárok 19:1-4 és Róma 1:20).
12:11-13 - Az a kijelentés, hogy a fül úgy értékeli a szavakat, mint a szájpadlás az ételeket, rávilágít a lelki megkülönböztetés fontosságára. Az igazság keresése figyelmet és mérlegelést igényel, különösen nehéz időkben (lásd még 1Thesszalonika 5:21 és Zsidók 5:14).
12:14-25 - Jób kijelenti, hogy Isten az uralkodó, aki mindent irányít, beleértve a gonoszok elpusztítását is. Az isteni szuverenitás megerősítése emlékeztet a megingathatatlan hitre, amelynek a szenvedéssel együtt kell járnia (lásd még Zsoltárok 115:3 és Jelenések 19:6).
Kapcsolódó versek Jó, 12:
A Jób 12. fejezetében kezdődik Jób válasza a három barátnak. Hogyan kérdőjelezi meg a hagyományos bölcsességedet? Ez a szarkasztikus szöveg bírálja vigasztalóinak felületes tudását, és megerősíti Isten szuverenitását az egész teremtés felett. A fejezet olyan témákat tár fel, mint az igazi bölcsesség, az isteni hatalom és a látszólagos igazságtalanság a világban. A 12. állás azt mutatja be, hogy Job azzal érvel, hogy a valóság összetettebb, mint azt a barátai sugallják. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a kihívásokkal teli fejezetnek a mély témáit.
Prédikátor 9:11: "Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a faj a gyorsaké, nem a harc a bátraké, sem a kenyér a bölcseké, sem a gazdagság a bölcseké, sem a kegyelem az okosoké; Azonban minden az időn és a lehetőségen múlik." - Jóbnak a Jób 12:13-25-ben megfogalmazott megfigyeléseit visszhangozza arról, hogy Isten hogyan irányítja mindenki sorsát.
Zsoltárok 104:29-30: "Amikor elrejti az arcát, megzavarják őket; amikor eláll a lélegzetük, meghalnak, és újra porrá térnek. Amikor elküldöd Lelkedet, létrejönnek, és megújítod a föld színét." - A Jób 12:10-hez kapcsolódik, amely arról beszél, hogy minden teremtmény élete Isten kezében van.
Példabeszédek 2:6: "Mert az Úr az, aki bölcsességet ad; Az ő szájából származik a tudás és a belátás." - Kapcsolódik a Jób 12:13-hoz, amely kimondja, hogy a bölcsesség és az erő Istené.
Dániel 2:21: "Megváltoztatja az időket és az évszakokat; letaszítja a királyokat és megalapítja őket. Adj bölcsességet a bölcseknek és tudást azoknak, akik tudják, hogyan kell megkülönböztetni." - Jób kijelentéseit tükrözi a Jób 12:16-25-ben arról, hogy Isten uralja a vezetőket és a nemzeteket.
Róma 11:33: "Ó, Isten bölcsessége és tudása gazdagságának mélysége! Milyen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és milyen kifürkészhetetlenek az útjai!" - Jób 12 témáját visszhangozza Isten kifürkészhetetlen bölcsességéről.
FAQ:
Mit mond Jób a bölcsességről és a megértésről?
Jób azt állítja, hogy a bölcsesség és az értelem Istené, és még az emberi bölcsek is korlátozottak és esendőek. (Jób 12:13-16)
Hogyan írja le Jób Isten bölcsességét?
Jób azt állítja, hogy Isten bölcsessége határtalan, és egyedül Ő képes irányítani a természetet és a földi eseményeket. (Jób 12:7-10)
Mit mond Jób a gonoszok boldogulásáról?
Jób megfigyeli, hogy a gonoszok gyakran boldogulnak, az igazak pedig szenvednek, megkérdőjelezve Isten közvetlen igazságosságát. (Jób 12:6)
Hogyan reagál Jób barátai kritikájára?
Jób barátai kritikájára azzal válaszol, hogy nem értik meg Isten igazi nagyságát és az emberi szenvedést. (Jób 12:4-5)
Mit mond Jób Isten uralmáról a nemzetek felett?
Jób azt állítja, hogy Isten szuverén uralja a nemzeteket, és senki sem szállhat szembe a terveivel. (Jób 12:23-25)
