1. καὶ ἀπῆρεν πᾶσα συναγωγὴ υἱῶν Ισραηλ ἐκ τῆς ἐρήμου Σιν κατὰ παρεμβολὰς αὐτῶν διὰ ῥήματος κυρίου καὶ παρενεβάλοσαν ἐν Ραφιδιν οὐκ ἦν δὲ ὕδωρ τῷ λαῷ πιεῖν
2. καὶ ἐλοιδορεῖτο ὁ λαὸς πρὸς Μωυσῆν λέγοντες δὸς ἡμῖν ὕδωρ ἵνα πίωμεν καὶ εἶπεν αὐτοῖς Μωυσῆς τί λοιδορεῖσθέ μοι καὶ τί πειράζετε κύριον
3. ἐδίψησεν δὲ ἐκεῖ ὁ λαὸς ὕδατι καὶ ἐγόγγυζεν ἐκεῖ ὁ λαὸς πρὸς Μωυσῆν λέγοντες ἵνα τί τοῦτο ἀνεβίβασας ἡμᾶς ἐξ Αἰγύπτου ἀποκτεῖναι ἡμᾶς καὶ τὰ τέκνα ἡμῶν καὶ τὰ κτήνη τῷ δίψει
4. ἐβόησεν δὲ Μωυσῆς πρὸς κύριον λέγων τί ποιήσω τῷ λαῷ τούτῳ ἔτι μικρὸν καὶ καταλιθοβολήσουσίν με
5. καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν προπορεύου τοῦ λαοῦ τούτου λαβὲ δὲ μετὰ σεαυτοῦ ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ καὶ τὴν ῥάβδον ἐν ᾗ ἐπάταξας τὸν ποταμόν λαβὲ ἐν τῇ χειρί σου καὶ πορεύσῃ
6. ὅδε ἐγὼ ἕστηκα πρὸ τοῦ σὲ ἐκεῖ ἐπὶ τῆς πέτρας ἐν Χωρηβ καὶ πατάξεις τὴν πέτραν καὶ ἐξελεύσεται ἐξ αὐτῆς ὕδωρ καὶ πίεται ὁ λαός μου ἐποίησεν δὲ Μωυσῆς οὕτως ἐναντίον τῶν υἱῶν Ισραηλ
7. καὶ ἐπωνόμασεν τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου πειρασμὸς καὶ λοιδόρησις διὰ τὴν λοιδορίαν τῶν υἱῶν Ισραηλ καὶ διὰ τὸ πειράζειν κύριον λέγοντας εἰ ἔστιν κύριος ἐν ἡμῖν ἢ οὔ
8. ἦλθεν δὲ Αμαληκ καὶ ἐπολέμει Ισραηλ ἐν Ραφιδιν
9. εἶπεν δὲ Μωυσῆς τῷ Ἰησοῦ ἐπίλεξον σεαυτῷ ἄνδρας δυνατοὺς καὶ ἐξελθὼν παράταξαι τῷ Αμαληκ αὔριον καὶ ἰδοὺ ἐγὼ ἕστηκα ἐπὶ τῆς κορυφῆς τοῦ βουνοῦ καὶ ἡ ῥάβδος τοῦ θεοῦ ἐν τῇ χειρί μου
10. καὶ ἐποίησεν Ἰησοῦς καθάπερ εἶπεν αὐτῷ Μωυσῆς καὶ ἐξελθὼν παρετάξατο τῷ Αμαληκ καὶ Μωυσῆς καὶ Ααρων καὶ Ωρ ἀνέβησαν ἐπὶ τὴν κορυφὴν τοῦ βουνοῦ
11. καὶ ἐγίνετο ὅταν ἐπῆρεν Μωυσῆς τὰς χεῖρας κατίσχυεν Ισραηλ ὅταν δὲ καθῆκεν τὰς χεῖρας κατίσχυεν Αμαληκ
12. αἱ δὲ χεῖρες Μωυσῆ βαρεῖαι καὶ λαβόντες λίθον ὑπέθηκαν ὑπ’ αὐτόν καὶ ἐκάθητο ἐπ’ αὐτοῦ καὶ Ααρων καὶ Ωρ ἐστήριζον τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐντεῦθεν εἷς καὶ ἐντεῦθεν εἷς καὶ ἐγένοντο αἱ χεῖρες Μωυσῆ ἐστηριγμέναι ἕως δυσμῶν ἡλίου
13. καὶ ἐτρέψατο Ἰησοῦς τὸν Αμαληκ καὶ πάντα τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν φόνῳ μαχαίρας
14. εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν κατάγραψον τοῦτο εἰς μνημόσυνον ἐν βιβλίῳ καὶ δὸς εἰς τὰ ὦτα Ἰησοῖ ὅτι ἀλοιφῇ ἐξαλείψω τὸ μνημόσυνον Αμαληκ ἐκ τῆς ὑπὸ τὸν οὐρανόν
15. καὶ ᾠκοδόμησεν Μωυσῆς θυσιαστήριον κυρίῳ καὶ ἐπωνόμασεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ κύριός μου καταφυγή
16. ὅτι ἐν χειρὶ κρυφαίᾳ πολεμεῖ κύριος ἐπὶ Αμαληκ ἀπὸ γενεῶν εἰς γενεάς
Lábjegyzetek:
17:1-2 - Az emberek zúgolódnak a vízhiány miatt Refidimben, próbára téve Mózes türelmét és kételkedve Isten jelenlétében. Ez a hit gyengeségét tükrözi a csapások idején (lásd még 4Móz 20:2-5 és 1Korinthus 10:9).
17:5-6 - Mózes Isten vezetése alatt megüti a sziklát Hóreben, és víz folyik ki belőle. Ez a csoda Isten hatalmát jelképezi, hogy gondoskodjon népéről, és az isteni kegyelem képe (lásd még 1 Korinthus 10:4 és János 4:14).
17:8-9 - Az amálekiták megtámadják Izraelt, Mózes pedig megparancsolja Józsuénak, hogy vezesse a sereget. Itt látjuk a szellemi és katonai vezetés szükségességét Isten népének védelme érdekében (lásd még 5Móz 25:17-19 és 1Timóteus 6:12).
17:11-13 - Amíg Mózes feltartja a kezét, Izrael győz a csatában. Amikor elfárad a keze, Áron és Húr támogatják őt, jelképezve a közbenjárás és a közösség támogatásának erejét (lásd még 1Timótheus 2:1-2 és 2Móz 18:12).
17:15-16 - Mózes oltárt épít, és „Az Úr az én zászlóm”-nak nevezi, hirdetve, hogy Isten az Ő népének védelmezője és győztese. Ez a cselekedet Isten dicsőségét tükrözi a csata és a szabadulás idején (lásd még Zsoltárok 60:4 és Ésaiás 11:10).
Kapcsolódó versek Êxodo, 17:
Az Exodus 17. fejezete két mérföldkőnek számító eseményt mutat be: a vizet a sziklából és az Amalek elleni csatát. Hogyan törődik és erősíti Isten továbbra is népét? Ez a kulcsfontosságú szöveg a Hóreb sziklájából fakadó víz csodáját és Izrael első csatáját írja le, amelyet Mózes közbenjárására nyert meg. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a hit, a vezetés és az ima fontossága. A 2Mózes 17. fejezete is Krisztusra mutat rá mint lelki sziklára. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek e lelkesítő fejezet mély témáihoz kapcsolódnak.
1Korinthus 10:4: "és ugyanabból a szellemi forrásból ittak; mert ittak az őket kísérő lelki sziklából, és az a szikla Krisztus volt." - Pál a 2 Mózes 17. fejezetében a vizet termelő sziklát Krisztus jelképeként értelmezi.
Zsoltárok 78:15-16: "Felhasította a sziklákat a sivatagban, és vizet adott nekik, mintha a mélyből érkezett volna; A kovakőből patakokat csinált, és a vizeket folyóként áradta." - Ez a zsoltár a 2 Mózes 17-ben leírt sziklából származó víz csodájára emlékeztet.
Ésaiás 48:21: "Amikor átvezette őket a sivatagokon, nem voltak szomjasak; vizet lövellt ki nekik a sziklából; Hasította a sziklát, és a víz kiömlött." - Ésaiás a 2 Mózes 17. fejezetének eseményére hivatkozik, emlékezve Isten gondoskodására a pusztában.
5Móz 25:17-18: "Emlékezz, mit tettek veled az amálekiták az úton, amikor elhagytad Egyiptomot. Amikor fáradt és kimerült voltál, útközben megleptek, és kiiktattak minden kóborlót; nem félték Istent." - Ez a rész az amálekiták elleni csatát idézi, amelyet a 2Móz 17 ír le.
1Sámuel 15:2-3: "Ezt mondja a Seregek Ura: Megbüntetem az amálekitákat azért, amit Izraellel tettek, amikor megtámadták őket, amikor elhagyták Egyiptomot. Most pedig menj, támadd meg az amálekitákat, és semmisíts meg mindent, ami hozzájuk tartozik." - Ez a rész az amalekiták elleni csatára hivatkozik a 2Móz 17-ben, bemutatva annak hosszú távú következményeit.
FAQ:
Hogyan biztosított Isten vizet az izraelitáknak Refidimben?
Isten megparancsolta Mózesnek, hogy üsse meg a sziklát Hóreben, amelyből víz ömlik, hogy oltsa az izraeliták szomját. (2Mózes 17:6)
Kik az amálekiták, és hogyan állnak szemben velük az izraeliták?
Az amálekiták megtámadták az izraelitákat Refidimnél. Mózes megparancsolta Józsuének, hogy vezesse a csatát, miközben ő Áron és Húr segítségével feltartotta a kezét. (2Móz 17:8-13)
Mit jelent a „Massa és Meribah” név a 2Móz 17-ben?
A Massah és a Meribah jelentése „próba”, illetve „viszály”, utalva az izraeliták panaszára és Isten előtti próbára a vízhiány miatt. (2Mózes 17:7)
Hogyan biztosítja Isten az izraeliták győzelmét az amálekiták felett?
Isten megígérte, hogy az amálekiták elleni harc folyamatos küzdelem lesz, de biztosította az izraelitákat a győzelemről, kitartásuk és Istenbe vetett bizalmuk révén. (2Móz 17:14-16)
Mi a jelentősége az „Úr az én zászlóm” oltárnak?
Mózes oltárt épített, és elnevezte „Az Úr az én zászlóm”, hogy emlékeztesse az izraelitákat Istennek az amálekiták felett aratott győzelmére és hűségére. (2Mózes 17:15)
