Biblia egy év alatt.

A 172. napon a Királyok második könyve 3. fejezete Izrael Moáb elleni háborújáról és az érdekükben folytatott isteni beavatkozásról számol be. A Krónikák második könyve 26-27. fejezeteiben Uzziás és Jótám uralkodását látjuk, amely Júda kormányzásának hűségét és kihívásait egyaránt tükrözi. A 72. zsoltár a király igazságosságát és igazságosságát magasztalja, emlékeztetve minket az Isten akarata szerinti vezetés ideáljára.

1. Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott.

2. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Õ ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.

3. De Jerobeámnak, Nebat fiának bûneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.

4. Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat.

5. Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától.

6. Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt.

7. Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: "Moáb királya elpártolt tõlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?" Az azt válaszolta: "Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid."

8. S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivõ úton" - felelte.

9. Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülõutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem.

10. Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja õket!"

11. Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére."

12. Jehosafát erre azt mondta: "Általa hallatja szavát az Úr." Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá.

13. Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja õket?"

14. Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.

15. De így kerítsetek nekem egy hárfást!" S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette,

16. és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé.

17. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esõt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is.

18. De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja,

19. foglaljátok el összes megerõsített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ."

20. S valóban, másnap abban az idõben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felõl, és az egész vidéket elárasztotta a víz.

21. Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat.

22. Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér.

23. Ezért így szóltak: "Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyõzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!"

24. Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak elõlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot.

25. A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni.

26. Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának.

27. De nem volt rá képes. Erre fogta elsõszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égõáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.

Fejezet 26

1. Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe.

2. Õ építette ki Elátot. Õ szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz.

3. Tizenhat éves volt Uzija, amikor trónra lépett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja jeruzsálemi volt, s Jekolja volt a neve.

4. Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Amacja tette.

5. Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki õt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki.

6. Hadat indított a filiszteusok ellen és lerombolta Gát, Jabne és Asdod falait. Majd városokat épített Asdod mellett és a filiszteusok közelében,

7. Isten megsegítette a filiszteusokkal, a Gur-Baalban lakó arabokkal és a meunikkal szemben.

8. Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált.

9. Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerõsítette õket.

10. Bástyákat épített a pusztában is, és sok ciszternát ásatott, mert sok nyája volt a síkságon és a mezõségen. Földmûvelõi és szõlõmûvesei is voltak a hegyekben és a Kármelen. Nagy kedvelõje volt ugyanis a földmûvelésnek.

11. Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyzõ, Maaszejahu felügyelõ készítette a király egyik fõemberének, Hananjának a vezetésével.

12. A harcedzett családfõk teljes száma kétezer-hatszáz volt.

13. A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberbõl állt. Nagy erõvel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben.

14. Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel.

15. Jeruzsálemben mûvészettel kitervelt hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erõs nem lett.

16. Amikor megerõsödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot mûvelt. Vétkezett az Úr, az õ Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be.

17. Azarja fõpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erõs ember.

18. Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélybõl, mert vétkeztél! Ezért az Úristentõl nem jár neked megbecsülés."

19. Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölõ, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára.

20. Ahogy Azarja fõpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiûzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta.

21. Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és õ szolgáltatott igazságot a föld népének.

22. Uzija többi dolgait - az elsõktõl az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia.

23. Amikor Uzija megtért atyáihoz, õsei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.

Fejezet 27

1. Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve.

2. Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt.

3. Õ építtette a templom felsõ kapuját, de az Ofel-falon is sokat építtetett.

4. Júda hegységében városokat épített, az erdõkben pedig kastélyokat és tornyokat.

5. Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is gyõzte. Ammon fiai abban az esztendõben 100 talentum ezüstöt, 10000 kor búzát és 10000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendõben is.

6. Így erõsödött meg Jotam, mert állandóan az Úrnak, az õ Istenének színe elõtt járt.

7. Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.

8. Huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

9. Amikor Jotam megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.

1. (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára:

2. kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.

3. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan

4. ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erõszakost azonban megtöri.

5. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold.

6. Úgy száll le, mint esõ a mezõre, mint a záporesõ, amely átitatja a földet.

7. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tûnik a hold.

8. Uralkodni fog tengertõl tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.

9. A puszta lakói leborulnak elõtte, ellenségei megcsókolják a földet.

10. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.

11. A föld minden királya meghódol elõtte, és minden nép szolgál neki.

12. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.

13. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét.

14. Megszabadítja õket az erõszaktól és az igától, vérük drága a szemében.

15. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké.

16. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bõségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön!

17. Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek.

18. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát;

19. áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsõségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen!

20. [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]