1. Al maestro del coro, Iditun. Salmo. Di Davide.
2. Ho detto: «Veglierò sulla mia condotta per non peccare con la mia lingua; porrò un freno alla mia bocca mentre l'empio mi sta dinanzi».
3. Sono rimasto quieto in silenzio: tacevo privo di bene, la sua fortuna ha esasperato il mio dolore.
4. Ardeva il cuore nel mio petto, al ripensarci è divampato il fuoco; allora ho parlato:
5. «Rivelami, Signore, la mia fine; quale sia la misura dei miei giorni e saprò quanto è breve la mia vita».
6. Vedi, in pochi palmi hai misurato i miei giorni e la mia esistenza davanti a te è un nulla. Solo un soffio è ogni uomo che vive,
7. come ombra è l'uomo che passa; solo un soffio che si agita, accumula ricchezze e non sa chi le raccolga.
8. Ora, che attendo, Signore? In te la mia speranza.
9. Liberami da tutte le mie colpe, non rendermi scherno dello stolto.
10. Sto in silenzio, non apro bocca, perché sei tu che agisci.
11. Allontana da me i tuoi colpi: sono distrutto sotto il peso della tua mano.
12. Castigando il suo peccato tu correggi l'uomo, corrodi come tarlo i suoi tesori. Ogni uomo non è che un soffio.
13. Ascolta la mia preghiera, Signore, porgi l'orecchio al mio grido, non essere sordo alle mie lacrime, poiché io sono un forestiero, uno straniero come tutti i miei padri.
14. Distogli il tuo sguardo, che io respiri, prima che me ne vada e più non sia.
Lábjegyzetek:
39:1-3 - A zsoltáríró szavai használatán elmélkedik, kiemelve a nyelv fegyelmezésének fontosságát. Ez az óvatosság a beszédben a bölcsesség gyakorlata, amely megelőzheti a konfliktust és a bántást (lásd még Jakab 3:2-6 és Példabeszédek 21:23).
39:4-5 - A zsoltáros imája bölcsességért és az élet rövidségének megértéséhez az emberi gyarlóság elismerése. A halandóság tudatának el kell vezetnie bennünket az értelmes élethez (lásd még Zsoltárok 90:12 és Prédikátor 12:1).
39:6-7 - Hangsúlyozzák az emberi hiúság és az Istenben való reménység közötti kontrasztot. A zsoltáríró felismeri, hogy a gazdagság és az eredmények nem hoznak valódi biztonságot, de az Istenbe vetett bizalom alapvető az életben (lásd még Zsolt 62:10 és 1Timótheus 6:17).
39:11-12 - Isten fegyelmezését a lelki növekedés eszközének tekintik. A zsoltáríró felismeri, hogy Isten korrekciói a javunkat szolgálják, és segítenek visszatérni Hozzá (lásd még Zsidók 12:5-6 és Zsolt 94:12).
39:13 - A védelem iránti kérés és a könyörgés, hogy ne hagyjuk el magunkat, feltárja Isten iránti mélységes szükségét a nyomorúság idején. Isten jelenléte alapvető fontosságú hitünk útján (lásd még Zsoltárok 27:9 és Róma 8:38-39).
Kapcsolódó versek Salmi, 39:
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére gondol. Hogyan lehet értelmet találni a létezés rövidségében? Dávidnak ez a meditatív zsoltárja az élet mulandóságán és a földi gondok hiúságán elmélkedik. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a nyelvszabályozás, az emberi jelentéktelenség Isten előtt és az örökkévaló céllal való élet szükségessége. A 39. zsoltár mély elmélkedésre hív a halandóságról. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e filozófiai zsoltár elmélkedéseit.
Jakab 4:14: "Még azt sem tudod, mi lesz veled holnap! mi az életed? Olyan vagy, mint a köd, amely egy darabig megjelenik, majd eloszlik." - Az élet rövidségéről szóló elmélkedés a Zsoltárok 39:4–5-höz kapcsolódik.
1Péter 2:11: "Szeretteim, ragaszkodom ahhoz, hogy mint idegenek és zarándokok a világban, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." - A Zsoltárok 39:12-ben visszhangzik a gondolat, hogy zarándokként legyünk ezen a földön.
Prédikátor 6:2: "Isten gazdagságot, vagyont és becsületet ad az embernek, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, amire szeme vágyik; de Isten nem engedi, hogy élvezze ezeket a dolgokat, és egy idegen is élvezi őket. Ez abszurd, szörnyű gonoszság." - Ez a vers az élet hiúságáról szóló elmélkedést tükrözi a Zsoltárok 39:6-ban.
Zsidók 11:13: "Ezek mind hitből éltek, és meghaltak anélkül, hogy megkapták volna, amit ígértek; Látták őket messziről és köszöntötték őket messziről, felismerve, hogy idegenek és zarándokok a földön." - Csakúgy, mint a Zsoltárok 39:12, ez a vers arról beszél, hogy idegenek vagyunk a földön.
Jób 7:17-18: "Mi az ember, hogy felmagasztalod, hogy törődsz vele, hogy minden reggel megvizsgálod és minden pillanatban próbára teszed?" - Ez a Jób-részlet a Zsoltárok 39:11-ben az ember természetére vonatkozó elmélkedéseket visszhangozza.
FAQ:
Mit tanít a 39. zsoltár az élet rövidségéről?
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére és rövidségére emlékeztet bennünket, és arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk végességünkön, és bölcsességet keressünk a céltudatos élethez. (Zsoltárok 39:4-5)
Hogyan tanít meg minket a 39. zsoltár az isteni bölcsesség keresésére?
A 39. zsoltár arra tanít, hogy imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük életünk értelmét és cselekedeteinket Isten előtt. (Zsoltárok 39:6-7)
Mit jelent az, hogy „kiáltásomat tedd eléd, Uram”?
Ez azt jelenti, hogy megadjuk Istennek minden aggodalmunkat és aggodalmunkat, bízva abban, hogy meghallgatja imáinkat, és megadja a helyes választ. (Zsoltárok 39:12)
Hogyan fejezi ki a 39. zsoltár Dávid gyötrelmét?
Dávid kifejezi gyötrelmét és az emberi szenvedés megértésének nehézségeit, de Istenhez fordul megkönnyebbülésért és megértésért. (Zsoltárok 39:10-11)
Milyen leckét tanít a 39. zsoltár a szenvedésről és az Istenbe vetett bizalomról?
A 39. zsoltár azt tanítja, hogy a nehézségek és a szenvedés ellenére bíznunk kell Istenben, és kérjük az Ő segítségét, hogy megbirkózzunk megpróbáltatásainkkal. (Zsoltárok 39:12-13)
