1. Elifaz di Teman prese a dire:
2. "Se uno tenta di parlare, ti sarà gravoso? Ma chi può trattenere le parole?
3. Ecco, sei stato maestro di molti e a mani stanche hai ridato vigore;
4. le tue parole hanno sorretto chi vacillava e le ginocchia che si piegavano hai rafforzato.
5. Ma ora che questo accade a te, ti è gravoso; capita a te e ne sei sconvolto.
6. La tua pietà non era forse la tua fiducia, e la tua condotta integra la tua speranza?
7. Ricordalo: quale innocente è mai perito e quando mai uomini retti furono distrutti?
8. Per quanto io ho visto, chi ara iniquità e semina affanni, li raccoglie.
9. A un soffio di Dio periscono e dallo sfogo della sua ira sono annientati.
10. Ruggisce il leone, urla la belva, e i denti dei leoncelli si frantumano;
11. il leone perisce per mancanza di preda, e i figli della leonessa si disperdono.
12. A me fu recata, furtiva, una parola e il mio orecchio ne percepì il lieve sussurro.
13. Negli incubi delle visioni notturne, quando il torpore grava sugli uomini,
14. terrore mi prese e spavento, che tutte le ossa mi fece tremare;
15. un vento mi passò sulla faccia, sulla pelle mi si drizzarono i peli.
16. Stava là uno, ma non ne riconobbi l'aspetto, una figura era davanti ai miei occhi. Poi udii una voce sommessa:
17. "Può l'uomo essere più retto di Dio, o il mortale più puro del suo creatore?
18. Ecco, dei suoi servi egli non si fida e nei suoi angeli trova difetti,
19. quanto più in coloro che abitano case di fango, che nella polvere hanno il loro fondamento! Come tarlo sono schiacciati,
20. sono annientati fra il mattino e la sera, senza che nessuno ci badi, periscono per sempre.
21. Non viene forse strappata la corda della loro tenda, sicché essi muoiono, ma senza sapienza?".
Lábjegyzetek:
4:1-5 - Elifáz, Jób egyik barátja, beszédét azzal kezdi, hogy bírálja Jób siralmát, azt sugallva, hogy szenvedése saját hibáinak következménye. Ez azt az általános nézetet mutatja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye (lásd még Galata 6:7-8 és Példabeszédek 3:11-12).
4:6-8 - Elifáz a tapasztalatra hivatkozik, és azzal érvel, hogy az ártatlanok nem szenvednek, és Jób biztosan hibázott. A szenvedésnek ez a leegyszerűsítő nézete figyelmen kívül hagyja az emberi tapasztalat összetettségét és a szenvedés titkát (lásd még Zsoltárok 73:12-14 és Lukács 13:1-5).
4:9-11 - Elifáz megemlíti egy látomását, amely Isten nagyságának és emberi gyarlóságának mélyebb megértését fedi fel. Ez rávilágít annak szükségességére, hogy felismerjük Isten szuverenitását, még a szenvedések közepette is (lásd még Ézsaiás 40:6-8 és Róma 9:20-21).
4:12-21 - Elifáz leírása az emberi gyarlóságról és az istenfélelemről kiemeli annak fontosságát, hogy a csapások ellenére is megőrizzük a megfelelő perspektívát. Ez azt mutatja, hogy Isten nagyságának felismerése alapvető fontosságú a szilárd hithez (lásd még Zsoltárok 103:14 és Jakab 4:14).
4:22-23 - Elifáz azzal fejezi be beszédét, hogy kijelenti, hogy a bölcsesség és az Úr félelme elengedhetetlen. Szemlélete rávilágít annak szükségességére, hogy az isteni megértést keressük a nehézségekkel szemben, valamint annak fontosságát, hogy igazodjunk Isten szándékaihoz (lásd még Példabeszédek 1:7 és Zsolt 111:10).
Kapcsolódó versek Giobbe, 4:
A Jób 4. fejezete elkezdi Elifáz válaszát. Hogyan értelmezi ez a barát Jób szenvedését? A szöveg Elifáz első beavatkozását mutatja be, amely azt sugallja, hogy a szenvedés mindig a bűn következménye. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint a megtorlás teológiája, az emberi gyarlóság és a feltételezett erkölcsi felsőbbrendűség. A 4. munka bemutatja a hagyományos perspektívát, amely a könyvben végig kihívást jelent majd. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak az ebben a provokatív fejezetben bemutatott érvekkel.
Példabeszédek 3:11-12: "Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne bántsd meg feddését, mert az Úr fegyelmezi azokat, akiket szeret, mint ahogy az apa teszi a fiával, akinek jót akar." - Ez a közmondás Elifáz perspektíváját tükrözi Jób 4-ben, amely arra utal, hogy Jób szenvedése az isteni fegyelem egy formája lehet.
Zsidók 12:5-6: "És elfelejtetted a bátorító szót, amelyet úgy mond neked, mint a gyermekeknek: 'Fiam, ne vesd meg az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj, amikor megdorgál téged, mert az Úr megfegyelmezi azokat, akiket szeret, és megbünteti mindenkit, akit csak akar. elfogadja, mint egy fia." - Ez az újszövetségi szakasz a Jób 4 témáit visszhangozza, ahol Elifáz azt sugallja, hogy a szenvedés az isteni helyreigazítás egyik formája lehet.
1Péter 1:7: "Így a hited, amely sokkal többet ér, mint az elpusztuló arany, még ha tűzben megtisztul is, valódinak bizonyul, és dicséretet, dicsőséget és tiszteletet fog eredményezni, amikor Jézus Krisztus megjelenik." - Ez a vers azt a Jób 4-ben bemutatott gondolatot tükrözi, hogy a megpróbáltatások a hit finomítását szolgálhatják.
Zsoltárok 119:75: "Tudom, Uram, hogy a te ítéleteid igazságosak, és hűségesen gyötörsz engem." - Ez a zsoltár Elifáz nézetét visszhangozza a Jób 4-ben, azt sugallva, hogy a szenvedés egy igazságos és hűséges Istentől származhat.
Róma 5:3-4: "Nemcsak ez, hanem a megpróbáltatásokban is dicsekedünk, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást szül; kitartás, jóváhagyott jellem; és a jóváhagyott karakter, a remény." - Bár más szemszögből, ez a rész a szenvedés karakterformálásban betöltött szerepére reflektál, amely témát Elifáz érintett a Jób 4-ben.
FAQ:
Mit mond Elifáz Jób szenvedéséről?
Elifáz azt sugallja, hogy Jób szenvedése a bűnei következménye, és kijelenti, hogy senki sem szenved ok nélkül, és isteni helyreigazítást kell keresnie. (Jób 4:7-9)
Hogyan igazolja Elifáz Jób szenvedésével kapcsolatos állításait?
Elifáz azzal indokolja állításait, hogy megemlíti egy látomását, amelyben egy lélek kinyilatkoztatta neki, hogy az igazakat nem büntetik, de a gonoszokat igen. (Jób 4:12-21)
Mit árul el Elifáz látomása Isten és az emberek kapcsolatáról?
Elifáz látomása azt sugallja, hogy az emberek hibásak Isten előtt, és még az angyalok sem tiszták Isten szemében. (Jób 4:18-19)
Mit ajánl Elifáz Jóbnak, hogy javítson a helyzetén?
Elifáz azt tanácsolja Jóbnak, hogy ismerje el hibáit, és keresse Isten irgalmát, abban a reményben, hogy Isten helyreállítja az életét. (Jób 4:6-7)
Mit tudhatunk meg az emberi szenvedésről Elifáz beszédéből?
Elifáz beszéde azt a nézetet hangsúlyozza, hogy a szenvedés a bűn következménye, tükrözve az isteni megtorlásról szóló korabeli általános elképzelést. (Jób 4:7-9)
